Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Művészettörténet - Katona Imre: Nyugat-Magyarországi kincstárak – Az Esterházyak műkincsei I.

jai közé emelkedett. 1617-ben Bereg, 1618-ban pedig Zólyom megye főispánjává, tanácsossá és királyi főudvarmesterré nevezték ki. Ebben a minőségben résztvett II. Ferdinánd koronázásán. Ekkor ütötték aranysarkantyús vitézzé. 1622-ben résztvett a nikolsburgi béketárgyaláson. E szerepléséért előbb kamarássá, majd országbíróvá nevezték ki és Kismartont kapta a királytól adományul. Ugyancsak ekkor nevezték ki Érsekújvár s a bányavidéki végházak főkapitányává. Mint újvári generális, 1623-ban hajtotta végre legnagyobb fegyvertényét, amikor az újra Nagyszombatig hatolt erdélyi fejedelem török tatár segélyhadait megsemmisítve, igen nagyszámú keresztény rabot sikerült kiszabadítania. 1619-ben meghalt felesége, Dersffy Orsolya, hátrahagyva hatalmas vagyonát és egyetlen élő gyermekét, Esterházy Istvánt. 1624-ben esküdött második feleségével, Nyáry Krisztinával, Thurzó Imre — aki György nádor fia volt — alig húsz éves özvegyével. 1625-ben résztvett a hidasgyarmati béketárgyaláson, ugyanez év október 25-én a király nádori méltóságra emelte. Egy év múlva Sopron vármegye főispánja. Döntő része volt a Bethlennel Pozsonyban, a törökkel pedig Szőnynél létrejött békekötésben. Ezért IV. Fülöp spanyol királytól 1628. július 20-án aranygyapját kapott. 1638. szeptember 26-án tartotta István fiának esküvőjét második felesége első házasságából született gyermekével, Thurzó Erzsébettel. Az esküvőre nemcsak az esztergomi érsek volt hivatalos, hanem a lengyel király és az erdélyi fejedelem követe is. 1641. március 7-én Esterházy István és Thurzó Erzsébet leánya személyében unokája született. Még ebben az évben azonban súlyos csapás érte; nemcsak felesége, Nyáry Krisztina halt meg, hanem július 4-én fia, Esterházy István, egy év múlva pedig menye, Esterházy Istvánné, Thurzó Erzsébet is. A feleségét, fiát és menyét elvesztett férfi újra — ki tudja, hányadszor — megírja végrendeletét. Úgy érzi, gondoskodnia kell arról a nagyszámú aranyról, ezüstről, ékszerről és más régiségekről, melyek felesége, fia és menye halála következtében visszakerültek átmenetileg hozzá. A legidősebb, életben levő fia, László már második feleségétől született, s 1641-ben alig 15 esztendős. Érthető, ha a nádor a királynál mindent elkövet, hogy fiát nagykorúsíttassa, ami 1642-ben meg is történik. 1645-ben, amikor a nádor örökre lehunyta szemét, még úgy tűnt, minden aszerint történik, ahogy végrendeletében megírta. 1652-ben — halála után hét évvel — azonban ez a fia is meghal, s a majorátus örököse a következő fiú, Pál lesz, a későbbi herceg. Mielőtt a családtörténeti szálakat tovább bogoznánk, nézzük, milyen körülmények sürgették abban a nádort, hogy kincstárat létesítsen? A családi kincstárakban — amilyen a fraknói is volt — főleg személyes emlékeket őriztek. Ezek lehettek ajándékok, háborús időkben győzelmi trófeák, értékesnek tartott arany-, ezüst tárgyak, skófiumos ruhák, ékszerek stb. Egy ilyen, viszonylag hirtelen feltört családnak egy generáció alatt kevés személyes emléke gyűlik össze. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az Esterházyak nem azért létesítettek kincstárt, mert annyi személyes emlékük gyűlt össze, hogy ezek őrzéséről gondoskodniuk kellett, hanem azért, hogy az örökölt arany-ezüst és drágakőtárgyaikat családi emlékeikkel együtt megfelelően tárolhassák. Ezért az Esterházy-kincstár két részre oszlik, örökölt és saját személyes tárgyaikra. Ezért nem helyes, ha a kincsek ismertetését a családtörténet összefüggéseibe ágyazzuk, bár kétségtelen, hogy e nélkül a kincstár egyszerűen megismerhetetlen. Bár — mint a későbbiekből kitűnik — már 1641 előtt is volt az Esterházyaknak néhány kincsük, melyeket ajándékként kaptak, vagy a töröktől zsákmányoltak, a kincstár alapításhoz mégis az adta a döntő indítékot, hogy Esterházy István felesége, Nyáry Krisztina révén, valamint Thurzó Erzsébet váratlan halála miatt olyan mennyiségű arany-ezüst tárgy és ékszer birtokába jutott, melyek megfelelő elhelyezéséről gondoskodni kellett. A kincstár első, 1645-ös leltárában már együtt vannak az örökség és az ajándékozás révén a családhoz került műtárgyak. A két műtárgytípust csak didaktikailag választjuk külön, hogy megfelelően ismertethessük. Az Esterházyak birtokaik és kincseik egy részét egyaránt két helyről örökölték. A birtok-, illetve a kincsszerző: Esterházy Miklós volt. Vagyonát kétszeri házasságával szerezte. Tudjuk: első felesége Dersffy Orsolya — Mágócsy Gáspár özvegye —, a második pedig Thurzó Imre özvegye, Nyáry Krisztina volt. A Thurzó-család messzeágazó rokoni és politikai kapcsolata mellett a Dersffy, Mágócsy, Oláh-Császár, Oláh-családok is bekötődtek a rokoni rendszer bonyolult láncolatába. 280