Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Helytörténet - Szövényi István: A céhek és a kereskedők kenyérharca Kőszegen a XVIII. században

zésül arra hivatkoztak, hogy Pozsonyban és Sopronban ilyen megszorítás nincs, és a polgáresküt is arra tették le, hogy mindennel kereskedhetnek. A tanács a védekezést nem fogadta el, hanem „Simon és Horváth Jánosnak minden ón gombjai contrabandáltattak (elkobzásra kerültek) mint hogy szűk az pinz két forintban convincáltatnak (bűnhődnek), és ha le nem teszik aréstomban tétetnek... " ' A kiszabott pénzbírság legfeljebb egy időre elodázta, de nem szüntette meg a szabálysértéseket. 1750-ben a gombkötőmesterek ismét felhívták a tanács figyelmét arra, hogy Mueszer, Horváth és Altmann nevű kereskedők ón- és csontgombokat, valamint rőfszámra selyem- és szőrzsinórt árusítanak boltjukban. Azt is elpanaszolták, hogy a kereskedők emiatt mindennapi falat kenyerüket is kiveszik a szájukból, a feljelentés szerint „mesterségünk után várandó kis hasznocskánkat tellyességgel el foghják." A tanács a panaszt helyben hagyta, és megígérte, hogy a vétkes kereskedőket megbünteti.

2 A gombkötők és a kalmárok közötti súrlódás elég sok gondot okozott a városi tanácsnak. Az alábbi esetben is a város vezetőségének kellett igazságot szolgáltatni a perlekedő felek között. Ifj. Mueszer Ferdinánd kereskedő kérésére a gombkötőcéh elvállalta 500 öv készítését vörös karmazsin színben sötétkék szőrgombokkal darabonként 34 garasért. Az öveket — ahogy a gombkötők feljelentésükben írták — „az Terminus előtt két héttel elkészítettük, és Mueszer Uramnak készbe is adtuk; melly is úgy mint contrahens (üzletkötő) fél meg elégedvén munkákkal, az öveket minden kérdés nélkül acceptálta (elfogadta), és mindgyárást Posonyba elis küldette, ahol két hétnél továbbiévén az övek, onnét isméglen Bécsben bizonyos kalmár kezéhez szolgáltatta." Utóbb mégis azt kívánta, hogy 400 övet különböző színre fessenek, noha az átvételkor a megrendelő „semmi fogyatkozást nem talált, de a vörös föstéket maga is adta." Mivel időközben Mueszer Ferdinánd meghalt, és az övek kifizetését nem rendezte, a céh kérte a tanácsot, hogy utasítsa az örökösöket az adósság megfizetésére.

3 A felmerült vitás ügyben mindkét fél elfogadta, hogy aláveti magát a tanács döntésének. A tanács úgy határozott, hogy a gombkötőknek visszaadott 400 övet szakértővel meg kell vizsgáltatni, és ha azok „az pöcsétes mustrához hasonlók, az Gombkötöktül" tartoznak az örökösök visszavenni és árukat kifizetni. „A melly övek pedig az ki adott mustrához nem hasonlók, az föstéket magokhoz nem vették, azokat az Gombkötők magoknak tartsák, oda tehetik, valahova akarják."

4 Különösen súlyos gondot okozott a tanácsnak az időnként megjelenő vándorkereskedők ellenőrzése. 1735-ben a tímárok jelentették a tanácsnak, hogy rohonci zsidó kereskedők megvásárolták a helybeli mészárosoktól az állatbőröket, pedig ez elsősorban őket illette volna. A jövőre nézve a tanács figyelmeztette a mészáros céht, „hogy Polgári Hűteket előttők viselvén Polgár társaikkal fortélyossan ne allondgyanak, és a' Tímárok is azon legyenek, hogy Annalis Contractust ineállyanak (éves szerződést kössenek), úgy minden viszálkodás tolaltatni fogh (megszűnik)."

5 A tanács atyai intelme azonban eredménytelen maradt, mert két év múlva Stampff György tímár panaszos beadványa szerint, mivel az ökörbőrért 5 Ft 25 krajcárnál többet adni nem akart, a mészárosok ismét a magasabb árat ígérő zsidó kereskedőknek adták el a bőröket. A tanács most már szigorúan figyelmeztette a mészáros céht, hogy a tímárokkal való tisztességes alku megkötése végett minden adásvételt jelentsenek be a városbírónak.

6 A vásárokat ellepő idegen kereskedők üzletkötését szigorú rendelettel szabályozták. Szükség is volt erre, mert a gabonaüzérek (dardanariusok) rendszerint a vásár megkezdése előtt vették meg nagy tételben a terményt, hogy felárral továbbadhassák. Mivel a vásárbírák közbelépése sokszor elégtelen volt, a városkapitánynak kellett rendet teremtenie. Ez történt 1768 júniusában is. Az egykorú tanácsülési beszámoló szerint Paar György városkapitány a piacon megfordulván, látta, „hogy némelly kereskedő horvátok idegenektől idejének előtte tudni illik előbb hogy sem az Zászló be huzattatott volna,

7 Búzát vettek." A városkapitány a piaci vásárlás szabályainak megsértése miatt az idő előtt vett gabonát a horvát kereskedőktől elkobozta. Mikor a tör240