Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Néprajz - Bárdosi János: Nógrádi Géza élete és munkássága

Eredményes népművelési tevékenységéért 1961-ben és 1968-ban megkapta a Szocialista Kultúráért miniszteri kitüntetést. Mindig és mindenütt a múzeum érdekeit képviselte, még szabadsága alatt is intézménye ügyeivel foglalkozott. Ezt az alábbi levélrészlettel szeretnénk érzékeltetni, melyet 1972 júliusában, a balatonfenyvesi nyaralása idején írt a Vas megyei Múzeumok Igazgatóságának, illetve gazdasági vezetőjének, egy általa kiválasztott személy — Prépost László — múzeumi restaurátorként történő alkalmazásának ügyében. Kérését így indokolta : „Prépost László fiatal ember — ez a tény nagyon fontos a múzeumban — 7 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik, mint asztalos. Nem idegen számára a lakatosmunka sem. Szakmásított személy- és tehergépkocsi jogosítvánnyal rendelkezik." Vele „.. .egy értékes, univerzális fiatal munkaerőt biztosíthatnánk a múzeum számára. Mindez azért is fontos, mert a műemléki munka előrehaladásával egyre inkább a megvalósuláshoz közeledik a múzeum raktár és restaurátor műhelyeinek eddig hosszú időn át húzódó problémája. A raktári anyag, új és végleges elhelyezés előtt jelentős konzerválást igényel. Erre jelenleg nincs munkaerőnk. Továbbá jelentős megtakarítást érhetnénk el, ha a kiállításaink installációi mellett, saját kivitelezésben a raktári polcsorokat és a restaurátor műhelyek berendezéseit elkészíthetnénk. .. A fentiek indokolnák mielőbbi alkalmazását, amelyet időlegesen — 1972. XII. 31-ig — az eddigi tartós bérmegtakarításunk terhére eszközölhetnénk. A múzeum további fejlődése érdekében tisztelettel kérem szíves és gyors intézkedését." Mint a fentiekből is kitűnik, nemcsak javasolt és indokolt, hanem levele végén már konkrét megoldást is ajánlott az alkalmazás pénzügyi lehetőségére. Kérése teljesült, Prépost László azóta is a Nádasdy Ferenc Múzeum munkatársa, univerzális restaurátora, aki mindannyiunk megelégedésére beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Nógrádi Géza kitűnő emberismeretével jól választotta meg munkatársait, akik őt nagyon szerették és tisztelték közvetlenségéért, segítőszándékáért és jó szervezőképességéért. Nógrádi Géza — mint ahogy dr Bandi Gábor megyei múzeumigazgató a ravatalánál mondott búcsúbeszédében hangsúlyozta — „Nehéz években vált jó szakemberré, jó múzeumigazgatóvá, igazi mozgatóvá, közéleti személyiséggé. Hamar megtanulta, hogy a tudomány művelése, a kultúra ápolása és terjesztése, széles látókörű egész embert kíván. A múzeum üres termei az ő keze alatt alakultak kiállítássá és a szűkebb haza történelmi emlékeinek fontos raktáraivá. Két gyűjteménycsoport; a néprajzi és a helytörténeti, ebben a múzeumban Nógrádi Géza keze alatt született. Szervező készsége, szuggesztivitása, akarata, ereje a munkához, tiszteletet parancsolt ... A korán kettétört életműben aránytalanul sok az úttaposás, az indítások rengeteg energiát emésztő feladata. Szerette hivatását, a választott tudományt, népünk nehéz múltjának, életének felderítését alázattal szolgálta... Tizenhét felnőtt esztendőt adni szüntelen lobogásban, s aztán ráadásul az életet is, a legnagyobb dolog amit ember tehet. A múltat kutatni, hogy tanúságaiból jobb élet szülessen, hogy a tudomány háza élő iskolává alakuljon; az volt Nógrádi Géza igazi elhivatottsága. Mint helytörténésznek ugyancsak sokszínű pályája volt. Sokat dolgozott aktív résztvevőként is a Sárvári Önkéntes Tűzoltótestületben, e közösség múltjának felderítésében. Életének utolsó napjaiban jelent meg a testület százéves történetét bemutató monográfiája is. Egy alkalommal barátok, néprajzosok között mondta; „kevés néprajzosnak adatik meg az a nagyszerű gyűjtési lehetőség, hogy mint tűzoltó minden padláson hivatalos". Igen, ez volt az élete a mi barátunknak. Hivatalos volt a város minden dolgában és mélyen szerette hivatalát. Több rangot viselt, de értünk viselte azokat elsősorban." Soha nem ismert fáradtságot, ha közügyekben vagy mások érdekében kellett cselekednie. Elsők között volt a társadalmi munkában és az ifjúsági megmozdulások szervezésében. 1965-ben az árvízvédelem során kifejtett önfeláldozó tevékenységéért megkapta az Árvízvédelemért miniszteri kitüntetést. 1973. augusztus 19-én pedig — a Sárvári Önkéntes Tűzoltótestület parancsnokaként — a Szocialista Hazáért érdemrend ezüst fokozatát. 231