Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Néprajz - Dömötör Sándor: A Hegyhát hajdani etnográfusa (Nagy József)

Kora azonban nem sokat törődött a néptanítók népboldogító törekvéseivel. Nagy József tudatában a legkülönbözőbb közösségekben élő magyar állampolgár azonos értékű ember volt. Nem törődött a nemzetiségi kérdéssel, de szükségét látta nyelvi integrációnak. A paraszti életet nemcsak a paraszti ősfoglalkozások ismereteinek mitikus csodálatával írta le, hanem közelről látta mind a Felvidéken, mind a Hegyháton a nyomorúságot, maga is élte és tapasztalta a nyomor rettenetes erejét. Szelíd természete azonban megelégedett a leleplezéssel, — azt is szelíden tette. Az általa rajzolt kép hiteles ugyan, mégsem valóságos, mert a valóságból csupán az empíria erejét és szépségeit csodálta, nem forradalmasító indulatait. Humanista szemléletén bizonyára nagy rést ütött az első világháború és minden következménye, erről azonban nagyon keveset tudunk. Nagy József öregkora homályos előttünk, de fiatalkori művei értékesek maradnak a tudomány számára. A fiatal és szerény néptanító nem volt tudós. Nem a néphagyományokról írt magasban járó elmélkedéseket, hanem magukat a néphagyományokat írta le egy adott korban, a polgári fejlődés korában késő korok tudósai számára. Műveiből megismerhetjük a felvidéki szlovák, a bácskai bunyevác, a hegyháti magyar parasztságot a századforduló körüli években. Nem akarta a tudósokat semmire sem tanítani, szerénysége ezt nem engedte, csupán írott forrást készített kora és népe empirikus ismereteiről, amint ezt napjainkban a krónikaíró mozgalom népszerűsíti. Nem etnográfiai anyagot dolgozott fel, nem néprajzi adatközlőket faggatott ki, mint a mai tudós, hanem az uralkodó osztályok által lenézett és lebecsült dolgozó nép mindennapi és ünnepi tevékenységeit, munkáit és szórakozásait írta le. Amit ő írt le, ma már teljesen a múlté, nem ismétlődhet meg soha : új változatokban, új formákban éljük az örök emberi életet, olyan módon, olyan körülmények között, amelyek szükségessé teszik a közelmúlt tudományos megismerését is. Nagy József nem írói körképet festett, nem összkép alkotására törekedett, nem sűrített, nem absztrahált, hanem leírt valamit olyan közönségnek, amely ellenőrizhette a leírás hiteles voltát. Mint néptanító nem az élet anekdotikus megörökítésére törekedett, de az általa készített leírás mégsem fénykép volt, mert mélyén otthúzódott az optimizmus : a tragikus elemek kiemelését nem tartotta feladatának. Egyszerűen az emberi élet, a munka szépségét sugározta leírásaival, s nem a társadalom elnyomó gépezetének lázító kegyetlenségeit. Nagy József öregkoráról nem sokat sikerült megtudnom. 1892 februárjától a bezdáni izraelita iskola tanítója lett. Itt egyszersmind az izraelita hitközség jegyzői teendőit is végezte, ami arra inspirálta, hogy megírja A bezdáni magyar-zsidó felekezet iskoláinak Monographiájának első köteteként a bezdáni izraelita népiskola történetét. Az Izraelita Tanítóegyesület Értesítőjében is sorra jelentek meg módszertani tanulmányai és hozzászólásai, de a Tanítóbarátban és a Néptanítók Lapjában is tett közzé nagy hozzáértésről tanúskodó tanulmányokat.

67 Úgy tudjuk, hogy haláláig a bezdáni zsidóiskolában tanított. Természetes halállal halt meg 1943 októberében: 81 éves volt. Felesége, Neuman Berta mellé temették, aki szintén tanító volt és 1941-ben, 75 éves korában halt meg. Két fiuk született. Nagy Jenő, az idősebb még az első világháborúban eltűnt. Szülei nem tudták kikutatni, mikor és hol. Másik fiuk, Nagy Béla Zomborban és Bezdánban ügyvédeskedett. A második világháború folyamán ismeretlen vádak következtében a «ombori börtönbe került és itt mérgezte meg magát.

68 Nagy József hányatott fiatalkori sorsa nem törte meg alkotó kedvét és erejét. Gyermekkorát (1862—1874) a Hegyháton, fiatalkorát (1875—1882) Vas és Zala megyében, férfikorának kezdeteit (1882—1892) Árva megyében élte le. Utána a Bácskába került és ötven éven át itt élt haláláig. Irodalmi tevékenységének java az első világháború előtti szakaszra esik : később elfáradt, bár dolgozni nem szűnt meg soha. Élete és munkássága vázlatos ismerete alapján is megállapíthatjuk, hogy sokáig megmaradt élénk szemű és elméjű kisfiúnak. Később megadatott néki az a tehetség is, hogy felismerve a néphagyományok társadalmi jelentőségét és hasznát, tanításai során megkísérelje azok alkalmazását is sok-sok nemzedék életében. Nagy József a korai etnográfus nemzedékhez tartozott, amely a XIX. század utolsó évtizedében elmélet és gyakorlat egysé224