Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)
Néprajz - Pusztainé Madar Ilona: Nemesládony és Tompaládony lakóinak állattartása
csa, Kacér, Kati, Kávé, Kicsiny, Kifli, Kisasszony, Kukta, Lámpás, Lepke, Lompos, Mici, Milédi, Muki, Narancs, Nusi, Páva, Pelyhes, Pipacs, Piktor, Piroska, Pityer, Pogácsa, Pompás, Pontos, Pöttyös, Regnus, Rongyos, Rozi, Rózsa, Rózsi, Sári, Szedres, Szegfű, Tilos, Tuba, Tücsök, Tükrös, Tünde, Tüske, Vánkos, Vera, Verni, Vilma, Viktor, Virág, Vörös, Zeller, Zsófi, Zsömle, Zsuzsi. Ládonyban a kettes járom volt általános, néha előfordult az egyes is. Ez utóbbi a TSZ megalakulása óta meglehetősen elterjedt. Sokan vannak, akik egyetlen háztáji tehenüket igázzák, házahordják takarmányát. Az állatok egyik terhelési formája a föld megmunkálása. A tavaszi szántást általában ökörrel végezték „... a ló besüppedt volna" szól az indoklás, emellett azonban bizonyára latba esett a ló igázásának későbbi elterjedése. Egy pár ökör 1000 ölnyi, egy pár tehén 700 ölnyi földet szántott ki naponta. Reggel félhét tájban értek ki, 2 órán keresztül szántottak, utána félórát pihentettek, addig az állat kérődzött, majd utána újra 2 órát szántottak s mentek haza etetni (lásd még fent). A ládonyiak delenkénti hazajárása nem volt általános a környéken. Az ivániak határukból sokat eladtak a ládonyiaknak, ők a határukbeli falujukhoz közeilévő földjükről nem mentek haza delenként, s a ládonyiak pedig onnan is hazajártak. A ládonyiak szerint nem is bírta volna a szarvasmarha a déli meleget, kilógott a nyelve. Délután félkettőtől félnégyig szántottak, utána megálltak kérődztetni, ha késtek a megállással előfordult, hogy az igában kérődzött. Este hat óra tájban mentek haza. A vizsgált időben már vaseke volt a faluban. Háromszori szántással művelték a földet. Egy szántás „egy karéj kenyér, két szántás két karéj kenyér, három szántás három karéj kenyér" szólt az általánosan ismert közmondás. Az első a tarlószántás (félsukknyi) arasztos (16 cm-nyi) a második — keverő — kétujjnyival volt mélyebb, a harmadik vetőre volt egy ujjnyival vettek hozzá afrissiből! (az eddig érintetlenből). Ez utóbbi megközelítette a másfél araszt. A földet boronálták, ha szivonyos (nedves) nem volt gürgetőzték (hengerelték) is. A takarulás — termény hazaszállítás — az igavonó állat terhelésének másik formája. Kepihordáskov (gabonahordáskor) eltért a szokásostól az állat etetési ideje. Rakodáskor mindig tettek eléjük, ezenkívül délben addig ettek, amíg a kocsisok. A földre érve csapat vágtak, hogy nyom legyen. Egyszerre 5—6—7 keresztet raktak két ökör után. Ha puha volt a föld, akkor kevesebbet. Őszi szállításkor úgy fel volt sokszor ázva a talaj, hogy a tengely túrta a földet. Akkor felterít raktak egyszerre, kivitték a föld végére, lerakták, a másik félterivel kiálltak az útra, utána rakták fel a másik csomót. így egyszerre többet el lehetett hozni, de legfeljebb hatot fordult az ökör, egyébként nyolc utat könnyen megtett. Jó két ökör után 15—16 q-t fel lehetett rakni, tehén után nem többet a súlyuknál. (Ez 10 q körül volt.) Ha a két állat egyike erősebb vagy gyorsabb volt rákötötték a terhet hamisba. A jármon levő középső lyuk mellett ahova a rúd vége illeszkedett, volt még egy-egy lyuk kétoldalt, ezek egyikébe tették a középső helyett a rúdvéget, így a rövidebb jármot húzó nagyobb terhet vontatott. A tehenet nem igen fogták be délután, úgy még tejet is adott. A nagymértékben igénybevett szarvasmarhát tanácsos vezetni, mert ha túlerőltetjük, olyankor hamar megugrik, s rászokik, hogy kilépjen a kerékvágásból. A szarvasmarha hasznának jelentős hányadát a vele való kereskedelem útján nyerték. A helybentartott tehenek borjain kívül sok jószágot felneveltek, göbölyökké hizlalták, úgy adták tovább. Zalaegerszegen, Göcsejben, a Marcal mentén, a Cseri részen, Tüskevár környékén, a Fertő mellékén, valamint a közeli uradalmakban, falvakban sokhelyütt megvásárolták a tinókat, ökröket ; egy darabig igázták, közben vagy utána feljavították, úgy adták tovább. A hízott állatokért Sopronból, Szombathelyről, Celldömölkről jöttek a kereskedők. Néme198