Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Régészet - Pálóczi–Horváth András: A magyarszecsődi román kori templom régészeti kutatása

A töltőanyagot további kémiai vizsgálat nélkül legfeljebb a szemcseméret-eloszlásával és színével jellemezhetjük. Ezek előrebocsátásával a térfogatarányok és a kötőanyagra jellemző arányok így alakulnak : térfogat-arány 9:1 7:1 6:1 4:1 3:1 a minta száma © © © ® <í> <5> . 3:2 1:1 • 2:3 3:5 1:2 2:5 'Ш 11 ШЕИИ A 10 4Ä A Ezek után nézzük meg, hogy az adatokból milyen következtetéseket vonhatunk le. A 16., 17. és 18. sz. vakolat keverési aránya azonosnak vehető, a kötőanyaguk Fe20

3 aránya is azonos. A 16. és 17. sz. minta töltőanyaga színre és szemcseméretre is egyezik. A 18. sz. eltér az előző kettőtől. A három anyag egykorú, ebből a 16-os és 17-es azonos keverésből származik. A 18. sz. vakolatot ugyanabból a mészből, de az előzőktől eltérő homokból keverték. Hasonló összefüggés figyelhető meg a 8. és 14. sz., valamint a 12. és 15. sz. vakolat között. Keverési aránya mind a négynek azonos, kötőanyaguk páronként egyezik. Töltőanyagra nézve a 12., a 14. és a 15. sz. színe azonos, a szemcseméret tekintetében a 12., a 14. és a 8. hasonlít egymáshoz. Ez a tény azzal magyarázható, hogy a homokszemcsék nagyság szerint elkülönülnek, amikor kupacba öntik le a szekérről, és ha a keveréshez a kupac felső részéből vesznek homokot, az kisebb szemcséjű lesz, mint ha az aljából vennék. Ezt a négy vakolatot tehát az azonos alapanyag és az azonos keverési arány alapján egykorúnak mondhatjuk. A hasonló keverési arányú 10. sz. vakolat se kötő-, se töltőanyag tekintetében nem hasonlít a fenti négyre. Keverési aránya közel azonos (1:1 vagy e körüli arányú) az 1., 3., 6., 7., 9., 11. és 19. sz. vakolatoknak. A vakolatok többi adata erősen szór, így nem mondhatjuk ki egyértelműen, hogy a vakolatok összetartoznak-egykorúak, de nem is zárhatjuk ki azt, hiszen mindegyik származhatott más és más keverésből is. JEGYZETEK 1. D'Arcét, J.: Analyse du ciment d'une mosaique antique trouvée à Rome. Ann. chim. 74 (1810) 313. 2. H. Seger

—

E. Kramer: Untersuchungen alter Mörtel. Tonindustrie-Zeitschrift 1894. 2. sz.

; H. Байке: Ueber die Zusammensetzung alter Mörtel. Baumaterialkunde V. (1910) 10. sz. ; H. Jedrzejewska: Investigation of Ancient Mortars. Archaeological Chemistry. Szerk. M. Levey. (Philadelphia 1967) 153. ; H. Jedrzejewska: Old Mortars in Poland : A new Method of Investigation. Studies in Conservation. Vol. 5 (1960) 132—138. 3. D. Sz. Svecov

—V. V. Szurovcov: Drevnie sztroitelnie rasztvori. Trudi Insztituta Sztroitelnih Materialov (1930) 4. Szabó Z. : Középkori vastárgyak és vakolatok vizsgálata. Szakdolgozat. ELTE, Bölcsészettudományi Kar, 1973. 5. Szabó Z.: A vakolatelemzés. Múzeumi Műtárgyvédelem II (1975) s. a. 6. K. Biehl: Beiträge zur Kenntniss alter Mörtel. Tonindustrie-Zeitschrift 1927. 10. sz., 1928. 19. sz. és 1929. 22. sz.; D. Sz. Svecov—

V. V. Szurovcov: i. m. 8. 7. Zsebeházy György szóbeli közlése. 176