Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)
Régészet - Pálóczi–Horváth András: A magyarszecsődi román kori templom régészeti kutatása
utáni helyreállításhoz köthető épületrészein, tehát elég nagy intervallumban. 45 Pusztán a lábazatok alapján nem tudjuk pontosabban keltezni az épületet. Mindenesetre meg kell említenünk, hogy a közeli Jakon az 1250-es években már fejlettebb lábazatokat faragtak. A belső térrendezés sajátos elemei a fülkék, melyek ülőfülkék nemigen lehettek, bennük vagy előttük a diadalív két oldalán mellékoltárok álltak. Ez egyúttal építészeti szerepüket is megmagyarázza, nem szükséges kereszthajó-utánzatokat látni bennük. 46 Az épület jelentős pontja a déli kapu, és nemcsak a mai szemlélő számára. A díszes kialakítás, építészeti tagolás oka : rajta keresztül hatolnak be a hivők az épületbe, s ez az egyszerű tény a középkori ember számára jelképes jelentőséggel bírt. Krisztus szavai nyomán („Én vagyok a kapu") a Megváltóval való azonosítás 47 kézenfekvőnek tűnik, a román kori kapuk timpanonjában gyakori Maiestas Domini vagy Agnus Dei ábrázolások is ezt a gondolatot tükrözik. A déli kaputól további támpontokat várhatunk a keltezéshez, mivel az egyezések alapján egy olyan kőfaragóműhely termékének kell tartanunk, amely Ják és Csempeszkopács számára is dolgozott. Szakái Ernő szobrászművész és Kőfalvi Imre kőszobrász-restaurátor vizsgálatai megállapították, hogy a kövek nem helyszíni munkával készültek, 48 mindenesetre az építkezés időpontját segítségükkel megközelíthetjük. A baloldali belső és a jobboldali külső bimbós-leveles oszlopfő a magyar késő román művészetben megjelenő kora gótikus elemek közé tartozik, a kissé sematikus megmunkálás is a több megrendelő számára dolgozó műhely sorozatgyártására utal. A nyugati, baloldali külső oszlopfő a kapuzat legértékesebb részlete. Egymással szembenálló két, madártestű sárkányt ábrázol, amelyek visszahajló fejükkel szárnyukba harapnak. A farkak növényi inda-szerűek, levélben végződnek (23. kép). Ilyen megfogalmazásban a következő helyekről ismerjük a fejezet analógiáit : Ják-apátsági templom (a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán látható, 24. kép), Csempeszkopács-r. k. templom déli kapuja, Domonkosfa-r. k. templom déli kapuja. 49 Hasonló állatalakok a kapuk ívmezőjében, domborműként is megjelennek, Isten Báránya két oldalán : Ják-apátsági templom déli kapuja, Ják-Szent Jakab kápolna, Csempeszkopács, Nagysitke. 50 A timpanonok tágabb tere lehetőséget nyújt a farokból kiinduló növényi inda gazdagabb kifejtésére. A sárkány a keresztény művészetben kezdettől fogva a rossz elv megtestesítője. Különösen a repülő sárkányok rettegettek, erejük a farkukban van. A különböző szerzők, hagyományok és felfogások nyomán a sárkány ábrázolásoknak számtalan változata alakult ki, tele kétértelműséggel. Az általában negatív tulajdonságokat szimbolizáló szörnyek mellett léteztek „jó" sárkányok is. Ma már nehéz kihámozni mindazt a képzetet, amelyet egy ilyen ábrázolás magába sűrített, gyakran homályos vagy ellentétes értelemben. A testükkel egymáshoz érő, szembenálló alakok keresztet rajzolnak ki ; a szárnyukba harapó, szembenálló szörnyek a passzivitás, a lustaság, a kárhozat jelképei ; az oroszlán-sárkányok (a jaki oszlopfő sárkányának oroszlánfeje van !) arra céloznak, hogy az ítélet napján a pokol sárkánya fenyegeti az embert, ha Isten elhagyja. 51 Az idézett nyugat-dunántúli emlékeken látható összefüggésben, Isten Báránya fölött a sárkányok bizonyára a Krisztus jelképpel ellentétes jelentésűek, a kapun belépő számára intésül szolgálhattak. Az oszlopfők sárkányainak kapuőrző szerepet tulajdoníthatunk. Lehet, hogy ezeknek a falusi művészetünkben elterjedt sárkány-témáknak a korabeli hivők számára sem volt már pontos értelmük. Magyarországon a franciás ízlésű emlékek között nyakukkal egymásba fonódó sárkányok fordulnak elő, a XII. század végén— XIII. század elején (Vértesszentkereszt, Karcsa), de csak egy zsámbéki oszlopfőn láthatunk a magyarszecsődivel rokon elemeket (a sárkány testformája, a tollazat érzékeltetése, a növényi inda). 52 A jaki apátsági templom déli kapujának sárkányos faragványai a II. építési periódusban, még a tatárjárás előtt elkészültek, 53 ezt a kompozíciót veszik át az 1250—1260 között épült Szent Jakab kápolna 54 kőfaragói, de az Agnus Dei, a sárkányok teste, a növényi inda egyaránt leegyszerűsített, stilizáltabb. A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán látható jaki oszlopfő ez utóbbi műhely termékeihez sorolható, s ide tartoznak a környék fa157
