Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)
Régészet - Pálóczi–Horváth András: A magyarszecsődi román kori templom régészeti kutatása
alapozásban is végig lehetett követni a falnak a szentély felé forduló sarkát, a diadalív lépcsős tagolása azonban az alapozásban nincs meg (5. kép). 2. A hajó nyugati részén feltártuk a román kori kegyúri karzat két kőpillérét, s ezek vonalában a nyugati falon két, az északi és a déli falon egy-egy téglából készült faloszlop indítását (6—10. kép). A pillér lábazatok alapozása habarcsos kő- és téglatörmelék. A kőpillérek mérete: 0,85 x 1,29 m ; 0,95 x kb. 1,21 m. A tégla lizénacsonkok szélessége az É-i és a D-i oldalon: 0,75 m; a Ny-i falon: 0,87 m, ill. kb. 0,98 m. A középkori karzat szélessége mintegy 2 m volt. Az É-i oldalon a középkori padlószint fölött húzódó vastag téglatörmelék réteg tégla boltozatra utal. Az északi pillérhez tartozó faloszlopoknak a lábazat felé fordulásánál két vakolatréteget lehetett elkülöníteni: a korábbi sárgás, kemény, nyilván még az első XIII. századi építkezés idejéből (az építész szerint a középkori ablakkávákon is hasonló vakolat van), 37 a felső későbbi réteg pedig szürkés, lazább, láthatólag a XVII. századi festett felirat vakolatrétegével egyezik (10. kép). A vakolatminták kémiai elemzése megerősítette azt a feltételezést. Az É-i oldalfal lizénacsonkjának alsó vakolatrétege térfogat arány és Fe 2 0 3 : CaO arány szempontjából megegyezik a kőpillérekről vett mintával; a felső vakolatréteg a szószék alapozás habarcsához áll a legközelebb (lásd a Függeléket). A román kori kegyúri karzat tehát mintegy 350—400 évig állt, s az egyházlátogatási jegyzőkönyvekben említett fa kórus valamikor a XVII. század folyamán épülhetett, a minden bizonynyal rossz állapotban levő régi helyén, annak pilléreit felhasználva. A két kőpillér közvetlenül a mai padlószint alatt volt, tehát még a barokk építkezés után is kiemelkedtek a padozatból, vagyis a fa kórust mindvégig ezek tartották. Hosszú használatukra utal nagyon rossz megtartásuk is: repedezettek, s az eredeti profilokat a renoválások idején nagyobbrészt le is vésték. A megmaradt szerkezeti elemekből arra lehet következtetni, hogy a földszinten három ívnyílás kapcsolta a karzatot a hajóhoz. A középkori karzat nyomainak teljes eltüntetését az 1873-i karzat építésével kell megokolnunk: ekkor vésték le a falpilléreket, meghagyott felső szintjük ugyanis — akárcsak a kőpilléreké — közvetlenül a mai padozat alatt volt. Különösen az É-i falon lehetett jól látni — még vakolattal fedett állapotban is —, hogy a leveses miatt az egykor kiugró forma negatívan jelentkezik. A felső szinten sajnálatos módon nem volt módszeres falkutatás, illetőleg az kizárólag a falképrestaurátor munkájára korlátozódott, ezért nem lehet megállapítani, hogy a földszinti hármas ívnyílás az emeleten is megismétlődött-e. Az épület legalaposabb ismerője és az összes ott folyó munka szemtanúja, Bárány László a helyreállítás során, amikor több helyen le volt verve a vakolat, észrevett a lizénák emeleti folytatódására utaló nyomokat. Ilyen megoldás nem lenne egyedülálló a középkori Magyarországon (pl. Zobordarázs, Nagytoronya, Tompaháza). 38 Utalnunk kell az oromfalon kívül és belül észlelt falcsonkokra is, amelyek alapján szintén Bárány L. vetette föl 1969-ben a homlokzat csúcsára ültetett kis harangtorony egykori meglétét. Ezt az elképzelést az építész is valószínűnek tartja. 39 A magunk részéről azt sem tartjuk lehetetlennek, hogy a karzat középső ívére támaszkodó, tehát a hajóba ugró kis tornya lett volna a templomnak, a pillér lábazatok ugyanis alapozással készültek, a Ny-i fal pedig igen teherbíró, alapozása erősen kiszélesedik. 3. A hajóban egy tégla szélességű (15—20 cm), körbenfutó lábazatot tártunk fel, amely az alapozás kiugrására épült. Eredeti felszínét az ÉNy-i sarokban mértük, ahol a faloszlopról ráfordult a vakolat : — 0,20 m ; az É-i oldalon csaknem végig szintén eredeti magasságban maradt meg: —0,25—0,26 m. A hajó mindkét oldalán, a fülkék mellett 0,78 m szélességben a mai padlószintig emelkedik, itt minden bizonnyal ugyancsak széles faloszlopok csonkjáról van szó. E hely és a karzat között viszont nem volt meggyőző nyoma lizénaindításnak, ezért nem tekinthető indokoltnak, hogy a helyreállítás során ott is elhelyeztek egyet-egyet. Bárány L. megfigyelése szerint belül a szentélyfalnak is volt lábazata, amely azonban nem került bemutatásra. Kívül a kapunál és a nyugati falon találtunk lábazatot, amely később a tereprendezés során 144
