Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)
Régészet - Bándi Gábor–Fekete Mária: A Velem-szentvidi település késő bronzkori periódusai
SAVARIA 7—8. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1973—1974 A VELEM-SZENTVIDI TELEPÜLÉS KÉSŐ BRONZKORI PERIÓDUSAI BANDI GÁBOR—FEKETE MÁRIA A múlt század 90-es éveiben báró Miske Kálmán, a Vas megyei Régészeti Egylet egyik alapítója, Kőszeg környékéről származó régiségekhez jutott. 1896. május 23-án jelenti az Arch. Ért.-ben először, az időről időre felbukkanó agyag és bronztárgyak egy részét, képekben is. 1 A régi történelmi úton, Wiener-Neustadton át Bécs felé, kőszegi „műódondászok" juttatták árujukat a műkereskedelembe anélkül, hogy a lelőhely titkát felfedve — az egyik vásárló Miske Kálmán is — tudta volna a forrás helyét. 80 évvel ezelőtt, 1896 májusában Miske tejesasszonya, Kápiller Györgyné látva a lakáson összegyűjtött tárgyakat, elárulta, hogy az ő velemi földszomszédja — Bónya János — is kincseket talált a Szentvid oldalán. Ez a véletlen bejelentés vezetett nyomra az I. velemi bronzdepothoz, s egyben a szentvid-hegyi őskori településhez is, mely régészeti kutatásunkban hamar nemzetközileg is ismert lelőhellyé vált. 2 A tipikus kutatástörténeti sztori MISKE KÁLMÁN-nál egy több évtizedes szisztematikus leletgyűjtés és ásatás elindítója volt. Anélkül, hogy az 1896—1929 közötti — sajnos, jórészt dokumentálatlan, de tárgyi eredményében meglepően gazdag kutatások — minden állomását megemlítenénk, megállapítható — mindenki tudja ezt a magyar kutatásban —, hogy Miske számtalan kisebb közleménye és az 1907 ill. 1908-ban megjelent kétnyelvű monográfiája, a lelőhely igen alapos megfigyelésén, részletes ismeretén és nagyon szerencsés, tudatos ásatásain alapultak. 3 Ismét csak mindannyiunk által ismert, leírt tényekre hivatkozhatunk, amikor azt említjük, hogy Miske Kálmán a Szentvid-hegyi település mesterséges felszíni képét, a teraszos település jelentőségét elsődlegesnek tekintette. A hely és lakóinak központi szerepét erősítették a bronz- és vasművesség adatai, a már 1900-ban elvégeztetett kémiai vizsgálatok egyaránt. 4 Az az érzésünk, hogy a kortárs KÁRPÁTI KELEMEN mellett 5 , a későbbi évtizedek Velemmel foglalkozó kutatóinál, a leletekre hivatkozó, vagy azokat újraközlő tanulmányokban háttérbe szorult a Miskénél oly evidens települési központ történeti jelentősége. A Miske Kálmán és Bella Lajos tanítványaként az ásatásokba is bekapcsolódó TOMPA FERENC például úgy ír Velem-Szentvid bronzöntőiparáról, hogy a tárgyak funkcióját elemzi, azokat párhuzamba hozza Ság-hegy leleteivel. 6 BENDA LÁSZLÓ tanulmányaiban elsősorban a fémkohászat, a nyersanyagproblémák dominálnak. 7 A magyarországi bronz- és aranyművesség kérdéseivel foglalkozva MOZSOLICS AMÁLIA a II. velemi bronz- és az aranykincs közlője volt. 8 Ezekkel a cikkekkel lényegében évtizedekre megszakadt a Miske által feltárt és csak igen kis hányadban publikált leletanyag közzététele. A történeti igényű, egy-egy korszakkal, vagy kultúrával foglalkozó legújabb régészeti irodalom tehát, közel ezer esztendő három egymás követő periódusának erősen válogatott leletanyagát használhatta fel publikációiban. 113