Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Régészet - Mozsolics Amália: Sághegyi bronzleletek

SAGHEGYI BRONZLELETEK MOZSOLICS AMÁLIA A Ság-hegy sokat veszített a bazaltbányászás következtében egykori impozáns magasságából (1. kép). A hegyen a második világháború előtt öt bronzlelet került elő. A két háború között falmaradványok láthatók voltak még; ezek kora nem tisztázott (2—3. kép). A Ság-hegyen és környékén Lázár Jenő, a bazaltbánya egykori tulajdonosa és igazgatója, igyekezett az ott előkerült leleteket megmenteni. Az ő tevékenységének köszönhetjük, hogy még viszonylag sok lelet kerülhetett a második világháború után a Magyar Nemzeti Múzeumba és ugyancsak neki köszönhetjük a leletek előkerülése körülményeire vonatkozó adatokat. /. bronzlelet. Ez és a II. bronzlelet 1932. decemberben egymástól csak 1,50 m távolságban került felszínre három őskori házalap mellett. Lázár Jenő a két leletet összetartozónak gondolta. Három nagyon rossz állapotban levő bronzedény (Stillfried típus) és négy tű tartozott az I. bronzlelethez (6. kép 1—2: az edények rekonstrukciós rajza; 1. t. 1—4 és 5. kép 7). II. bronzlelet (2—10. t. és 5. kép 1—6). Kiemelendő tárgyak, amelyek egyúttal jó korhatározók : széles pengéjű nyélnyúlványos sarlók, tüskés markolatú kések, díszített karperecek, egy hüvelyes, csészés markolatú és egy szintén hüvelyes, nyélnyúlványos kard. A leletben volt egy arany diadéma és ehhez tartozó arany korong; ezek, valamint a kardok a háború alatt elvesztek. A lelet öntőlepényei és a rögök Lázár Jenő szerint rézből vannak (9. és 10. t.). III. bronzlelet. Ezt a Naturhistorisches Museumban (Wien) levő bronzleletet szőlő alá forgatáskor a Ság-hegy nyugati lejtőjén találták agyagedényben (6. kép és 11. t.). IV. bronzlelet. Állítólag együtt talált bronzok (12. t.). V. bronzlelet. Egy nagy bazalttömb robbantásakor minőrök által felfedezett bronzlelet (13. t.). Az öt bronzlelet, ha Lázár Jenő szerint az I. és II. leletet egynek tekintjük, a négy, egyidős, amit a közös típusok bizonyítanak: mákfejű tűk az L, III., IV. és V. leletben (1. t. 2—3; 11. t. 18; 12. t. 9; 13. t. 5), díszített karperecek a II—V. leletekben (5. t. 13—32, 34—49; 11. t. 4—12; 12". t. 2—3; 13. t. 3^), kis karikák II—V. leletekben (7. t. 1—5; 11. t. 2; 12. t. 11—14; 13. t. 12—28), széles pengéjű sarlók a II. és III. bronzleletben (3. t. 1—4, 6—8; 11. t. 13) stb. Ezek a leletek fiatalabbak mint a kurdi szinthez tartozó számos dunántúli bronzlelet. Egyes típusok előfordulnak az északkelet-magyarországi hajdúböszörményi szint leleteiben is, mint csészés markolatú kardok, széles pengéjű sarlók, pseudoszárnyas tokos balták stb. A Ság-hegyi leletek és a hajdúböszörményi szint leletei között, ha van időbeli különbség, ez nem lehet nagy. A leletek а В Via periódusból származnak, azaz a Vál Il-kultúra idejéből (6. kép). Ez az itáliai időrend szerint a Bronzo finale középső-késői, ill. a protovillanova kultúra egy későbbi szakaszának felel meg. 99