Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Természettudomány - Erdődy Ferenc: Adalékok a vépi kastély és park történetéhez

A két front között, de a kastélyhoz hozzáépülve volt az üvegház, vagy pálmaház, melyről majd később szólunk. Kívülről a Wistaria sinensis futotta be és kékeslila virágaival egészítette ki a harmonikus színképet. A „pleasure ground"-on belül összevegyültek a szabályos és természetes kertelemek. Voltak szabályos formájú virákágyak és egy kígyó formájú is. Kiültetésük egynyári virágokkal: Salvia, Verbena, Petúniákkal történt, vagy gumós Begfóniákkal, Саппа indica-val, rendesen kombinálva az üvegházból kikerülő pálmákkal, vagy virágzó bokrokkal: Abutilon, Bougainvülea, Libonia floribunda, vagy egy nagylevelű Musa-val, (6. sz. kép) de volt egy teljes árnyékon álló virágágy is, mely élénkszínű szőnyegnövényekkel díszlett: egy ma már ritkán látható kertforma. Itt volt a gyermekjátszótér és több ülőhely is. Az alapító sok kedvenc exótáját szintén itt ültette ki, talán azért, hogy szinte az ablakból láthassa őket. Egyike a legelsőnek egy Sequoiadendron giganteum lehetett, a „pleasure ground" délnyugati sarkában, amely még ma is megvan. K.iüitetésének pontos dátumát nem tudjuk, de egy korai kertirodalmi adat a következőket mondja: 30 „A gr. Erdődy féle vépi kertben lévő Sequoia gigantea, Schütz jokertész adatai alapján, az 1869-es évig télen mindig bevolt takarva, azóta azonban nem. 20 fokos hidegben vezérhajtását elvesztette, de a következő ág átvette a vezérszerepet. A fa 10 m. magas és szép piramis formájú. Törzsének kerülete 25 cm-re a föld feletti magasságban 136 ст., 1 m.-en pedig 105 cm." „így ír A. Senoner róla 1877-ben. És én még kiegészíthetem, hogy 1920-ban mégegyszer elvesztette vezérhajtását, az 1928. évi erős tél után pedig alsó ágai megbarnultak: mindezt azonban kiheverte és ma is teljesen egészséges, másik társával együtt, mely tőle délre 60 m.-re van a falon kívül. Először 1873-ban hozott tobozokat és azóta is évenként termeli azokat, azonban a magok nem nagyon csíraképesek. Még csak azt szeretném a két Sequoiadendronról megjegyezni, ami külső látszatra azonnal feltűnik, hogy az egyik laza ágszerkezetű, míg a délre fekvő sokkalta kompaktabb formájú. A különbséget valószínűleg csak a hely és talaj kedvező, illetve kedvezőtlenebb volta idézi elő. A két marnmutfenyő között, ezek védelmében áll egy 13 m. magas Magnolia macrophylla. Ez talán az egész kert legszebb és legritkább fája: nagy, zöld leveleivel, júniusban megjelenő hatalmas fehér virágaival, egész tropikus benyomást tesz. Ezen példányon kívül, csak egy virágzóképeset ismertem még: a Kámoni Arborétumban volt egy 3 m.-es fa, mely 1943-ban hozta első virágait, de sajnos azután 1945-ben elpusztult. A vépi, amióta emlékszem rá, mindig gazdagon szokott virágozni, 40—50 virág nem volt ritkaság rajta és piros magjait is beérlelte. Ezen magvakat Vépen is, Kámonban is próbáltuk kikeltetni, ami sikerült is, de azután a fiatal növények kényesek. 1966 őszén a Magnólia sajnos pusztulóf élben volt: koronájának nagyobb része már elkorhadt, amit a 7-es sz. kép is mutat. A 8. sz. kép régebbi felvétel és egy virágját ábrázolja. A falon belüli házikertben kiültetett nagyobb fák közül megemlítek két Chamaecyparis nootkatensist, egyik a rendesnövésű, másik a pendula formája, egy Abies grandis-t és egy öreg vastagtörzssű Robinia pseudoacacia myrtifolia-t, mely gyönyörűen szokott virágozni. Ez utóbbit, bár mint túl koros fa 1914-ben elpusztult, azért említem meg, mert valószínűleg a legelső kiültetési időből származott, esetleg még régebbről és ezen kertiforma régi felhasználását bizonyítja. Magassága nem volt nagy, cirka 7 m., de törzsének vastagsága még közönséges akácban is ritka volt. Az alacsonyabb növésű fák és cserjék közül kitűnt egy Pinus strobus nana, mely kékes színével szép ellentéte volt az aranysága Thuja occidentalis aures86