Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Természettudomány - Erdődy Ferenc: Adalékok a vépi kastély és park történetéhez

építmény, közepén udvarral, elől toronnyal és főkapuval. A délkeleti sarkán lévő kápolna mellett elhaladva, a kastély déli frontja előtt elterülő térre jutunk. Erre az oldalra néztek ki a nappali szobák, a nagy reprezentációs helyiségek ablakai, a könyvtárból ide nyílt a terasz, a földszinti teremből pedig közvetlen ajtón juthattunk ki. Talán azt mondhatnám, hogy a kastély lakói erről az oldalról kapcsolódtak be leginkább a kertbe. Az épület, szoba és lakás itt egészítődött ki a természettel, illetve folyt át abba, nemcsak az itt és a közelben lévő ülőhelyek, gyermekjátszó, kuglizó, üvegház stb. miatt, de mert különösen az emeleti ablakból, messzi kilátás nyílott három irányban is a park szép részeire és a falu oly festői házaira. Midőn Erdődy Sándor a parkot tervezte, tisztában volt azzal, hogy a természetet utánzó angol park nem közelíthet meg egészen egy ilyen nagy házat és nem is akart teljesen elszakadni a régebbi kertstílusoktól, a szabályos mértani virágágyas előtértől, a nyáron az üvegházakból kikerülő növényektől, nyári ülő és tartózkodási helyektől. Angliában is látott sok szép parkot, melyekben a ház körül valamilyen nyírott sövény, vagy fal választja el a házi kertet a parktól. Ezen példák hatása alatt épült itt Vépen is, egy cirka 1,20 m. magas, áttört, kőszegélyes, vasrácsos kapukkal ellátott kerti fal, a kastély déli és nyugati oldala körül, amely a főépületet is belefoglalva, egy 100x100 m-es szabályos négyszöget zárt be. A romantika elgondolása szerint, ami ezen belül volt, az félig a házhoz, a mindennapi élethez tartozott, a háziúr kedvtelése — az angol terminus technicusa is „pleasure ground"-nak nevezi — szóval a domestikált természet, modern szóval „a háztáji", ami azon kívül van, az a hamisítatlan szabad természet, illetve annak mesterséges utánzata. Ezen megoldás által azután a falon belül sokkal szabadabban kertészkedhetett és válthatott valóra ideákat, amiket egy rigorózus angolparkban, annak stílusban való megsértése nélkül megvalósítani nem lehetett volna. A déli front előtt fekszik a virágágyas előkert, vagy „parterre", amely a főépület szélességében, mint négyzet van kiképezve. Szabályos mértani alakzat, melynek közepét vízmedence és figurális szökőkút foglalja el. Ez egy nymphát ábrázolt, feltartott kezében hallal, mely a vizet cirka 3 m magasra okádta. A szökőkutat gyeppázsit vette körül, amelyet négy szélesen kiképzett sarokvirágágy foglalt össze. Ezeket nyírott Buxus szegélyezte és kiültetésük rendesen piros Begóniákkal és kék Ageratummal történt. Az előkertet út vette körül, melynek külső vonalát nagy cserépedényekben álló Citrusok határolták. (3. 4. 5. sz. képek) A kastély nyugati frontja előtt szintén egy szabályos, négyszögletes kertrész volt: utakkal, virágágyakkal és magas kerti vázákkal a középen, évelőkkel kiülteitett szélekkel (borderokkal), az utak pedig jobbról-balról rózsákkal szegélyezve. A hátteret itt különböző, szépen színeződő, vagy virágzó fák és bokrok képezték: egy Magnolia soulangiana Alexandrina a közepén, Magnolia liliijlora Nigra, mögöttük egy uborkafa (Magnolia acuminata), Thuja occidentalis Vervaeneana, Cephalotaxus harringtonia drupacea, Pterocarya fraxinifolia, elöl az alacsonyabb Weigeliák, Deutziák, Kerriák, Prunus triloba és egy kis Acer palmatum gyűjtemény, a következő alfajokkal: Dissectum,, Roseo marginatum, Pulverulentum, Sanguineum. Az említett kerti fal itt kanyarodott és érte el a kastélyt, miközben egy öreg ránehezedő Júdásfának (Cercis siliquastrum) adott támasztékot.

9 Ez a rész zártabb én intimebb hatású volt, talán ezért nevezték a vépiek „Kapucinuskert"-пёк. Ha a kastély déli oldala a nyári tartózkodásra volt a legalkalmasabb, úgy a nyugatin a tavaszi virágzás összhangja volt a legszebb. 83