Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Természettudomány - Erdődy Ferenc: Adalékok a vépi kastély és park történetéhez

re annyira eladósodott vele szemben — 40 000 forintról volt szó — hogy ügyét rendeznie kellett. Az akkori kor szokásának megfelelőleg egymást testvérekül adoptálták és Ellerbach János 1496 áprilisában a Pozsonyi Káptalan előtt úgy végrendelkezett, hogy halála esetére majdnem egész vagyonának örökösévé Bakócz Tamást tette. Ellerbach János 3 évre rá meghalt és Vas megyéi birtokai, köztük Vép is, királyi megerősítéssel, Bakócz Tamásra és ennek unokaöccsére Erdődi Péterre szállottak,

3 kinek ezután családjában öröklődött tovább. Idők folyamán két esetben volít idegen kézen ezen birtok. Először a XVI. század második felében, Zrínyi Miklós, a szigetvári hős bírta zálogbirtokként. Fia és örököse Zrínyi György 1603-ban itt Vépen halt meg.

4 Másodszor 1681-től 1697-ig, midőn Erdődy Sándor halála után. annak özvegjre, szül. Csáky Krisztina bírta özvegyjogon, de ismét férjhez menvén Bercsényi Miklóshoz, első házasságából való fia, szintén Sándor, Vépet visszaváltja 16 000 forintért.

5 Ebből az időből valók az első okirati feljegyzések, inkább csak nyomok, a vépi kertről. Az 1673-as Urbárium

6 így adja elő: „Következnek kerettyei: Az első napkeletről, gyümölcsös. A második az Halastó és kastély között Szombathely felöl, gyümölcsös és virághos. Az harmadik mellette Szanat felől. Káposztás kertnek hívják, mely tart véghigh az város felöl való uthig. Majd a halastavakat írja le. A második egy inkább irodalmi feljegyzés. 1695-ben, Kőszeghy Pál, Bercsényi Miklós familliarius titkára, egy hosszabb verses elbeszélés keretében leírja, hogy az akkori vépi úrnő, Erdődy Sándorné, szül. Csáky Krisztina mily fényes ünnepségek keretében házasítja ki leányait, végül aztán maga is Bercsényi Miklóshoz megy feleségül. Természetesen a személyekről és a cselekményről ír legtöbbet, de a kastélyról, a környező kertről és az abban lévő „labirinthus"-ról is megemlékezik

7 Régi iratok között találtam egyszer egy 1793-ból való, németnyelvű épület és eszközleltárt. Ez felsorolja az üvegházakat, melegágyakat, stb. és köztük az „Orancheri"-t, vagyis a narancsházat, mely a XVIII. század kastélykertjeinek elmaradhatatlan tartozéka volt. Elmondja, hogy volt 160 db. fa, voltak még babérfák és voltak „Indianische Gewächse": kár, hogy ezt nem magyarázza meg közelebbről és attól félek, hogy örök rejtély marad, hogy ez micsoda botanikai ritkaság lehetett?

8 De volt az iratok között egy valószínűleg szintén a XVIII. századból származó kerti pavilonnak alaprajza: köralakú, faragott köves alappal, oszlopokkal, vasrácsokkal és kupolával. A XIX. században ez már nem létezett, mint ilyen, csak faragott kövei szolgáltak a közben romantikussá vált parkban mesterséges romként. E talán kissé hosszúra nyúlt bevezetés után, végre megérkeztünk a XIX. századhoz, a vépi parkhoz, mint ilyenhez ós annak megalapítójához Erdődy Sándorhoz. Született 1802-ben, meghalt 1881-ben. Talán nem véletlen, hogy keresztapja és nagybátja Széchényi Ferenc volt, a Nemzeti Múzeum Könyvtárának megalapítója. Ő is egész életét a tudománynak, a művészetnek szentelte és ebben nem kis helyet foglalt el a kertje, a Vépi Parkja iránti gondoskodás. Ifjú éveiben, alapos iskolázottság után, a Magyar Királyi Kancelláriához kerül, elsőben Bécsbe, de nemsokára útra indul és hosszú, többször évekre 80