Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)
Jelentés a Vas megyei Múzeumok 1971–1972. évi munkájáról - Savaria Múzeum, Szombathely - Néprajzi Osztály (Bárdosi János)
A korábbi évek gyakorlatának megfelelően lektoráltuk a múzeumi értesítőnk és a Vasi Szemle számára beküldött néprajzi vonatkozású kéziratokat. Rendszeresen elbíráltuk az évente beérkező néprajzi és nyelvjárási gyüjtőpályázatokat. A helyi sajtót esetenként tájékoztattuk a gyűjtőpályázatok híreiről, az épülő múzeumfaluval kapcsolatos eseményekről, osztályunk nagyobb jelentőségű tárgygyűjtéseiről, külföldi kutatók látogatásáról stb. Itt említjük meg, hogy 1972 októberében dr. Miroslava Ludvikova néprajzkutató, a brünni morva múzeum helyettes igazgatója, gyűjteményünk népi hímzéseit tanulmányozta, hogy kimutathassa a morvaországival egyező vagy azokhoz hasonló vasi díszítőelmeket, motívumokat, majd megtekintette az épülő múzeumfalut. (Lásd; „Csehszlovák néprajzkutató Szombathelyen" с újságcikket, Vas Népe ,1972. nov. 2. 8. p.) Tapasztalatcsere céljából a múzeumfalu építési módszereit Tarisznyás Márton a gyergyószentmiklósi és János Pál a csíkszeredai múzeum igazgatója is tanulmányozta. A tárgyalt 2 éves időszakban, 3 egyetemi hallgató végezte osztályunkon kötelező egy hónapos múzeumi gyakorlati munkáját; 1971-ben Holló László, 1972ben Hajmási Erika és Fekete Mária. Az említett hallgatók az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Néprajzi Tanszéke által megadott útmutató alapján összeállított munkatervnek megfelelően végezték gyakorlatukat, s így a múzeumunkban folyó néprajzi munka minden területével megismerkedhettek. 1972. októberében az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Néprajzi Tanszéke, a harmadéves tanulói számára megtartott egy hetes gyűjtési gyakorlat színhelyéül, a Vas megyei Nemesládony és Tompaládony (régi nevén Pórládony) községet választotta. A gyűjtőmunkát dr. Barabás Jenő és dr. Katona Imre egyetemi docensek irányították, amely kiterjedt a földművelésre, állattartásra, táplálkozásra, településre és építkezésre, a népszokásokra és hiedelmekre, népköltészetre, társas életre, társadalmi tagolódásra, a helyi lakosság külvilággal való kapcsolatára, a vándorkereskedők (szitások, tyúkászok, fazekasok) szerepére stb. Az egyes témákon belül változás vizsgálatokat is végeztek, az elmúlt 100 évre vonatkozóan, melyekből kitűnik, hogy a vizsgált két községben miként változott a paraszti életforma egy évszázadon keresztül. Elemezték, hogy a régen csak kisnemesekből álló Nemesládony és a jobbágy-zsellérek, pórok által lakott Tompaládony népi kultúrájában van-e különbség vagy egység, s ez miben nyilvánul meg. Az utóbbi szempont már a gyűjtőterület megválasztásánál is irányadó volt. (Bővebben lásd; „Eredményes kutatómunkát folytattak a megyében az ELTE harmadéves hallgatói" с újságcikket, Vas Népe 1972. november 3. sz. 8. p.) A mezőcsáti feldolgozásukhoz hasonlóan, érdemes lenne az itt gyűjtött anyagukat is megjelentetni, hogy ezáltal is gazdagíthassuk a megyére vonatkozó néprajzi irodalmat, a vasi népéletre vonatkozó adatok tárházát. A tárgyalt időszakban még a következő néprajzkutatók dolgoztak Vas megye területén: dr. Biró Friderika a budapesti Néprajzi Múzeum tudományos munkatársa, aki az Őrség népi építkezését és lakáskultúráját 1966 óta folyamatosan kutatja, és szakdolgozatát, valamint az 1971-ben megvédett doktori diszszertációját is ebből a témából írta. (Ide vonatkozó tanulmányait lásd: Néprajzi Értesítő 1969. é s 1971. évfolyamában, továbbá az ÉLETÜNK 1971. évi 5. számában.) Dr. Szentmihályi Imre a zalaegerszegi Göcseji Múzeum igazgatója, aki öszszehasonlító adatok gyűjtése céljából ugyancsak az Őrség — sa vele szomszédos. 604
