Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Helytörténet - Szövényi István: Adalékok a kőszegi gombkötőcéh történetéhez

dobálták a fácskákat, hogy mindig a minta szerinti szál következzék. A gyapjúszálat ezüst- vagy selyemszállal csavarták körül, s az utóbbi a fonálnak sodronyrugany osságot kölcsönzött. A magyar szabású férfi viseletben és egyenruhán alkalmazott vitézikötésiek közül a leggy aribbak voltak a pozsonyi, a csillagos, a hatgerezdes, borjúszájú, kéményes és körte formájú kötések. De használták a malomkerék-, a denevérés szíves vitézkötéseket is. 1. A gombkötőcéh pecsétnyomója 1. Petschaft der Knopfmacherzunft Az ugyancsak ruhadíszül szolgáló paszomántot arany-, ezüst-, selyem- stb. fonalaidból sodorták.

3 E rövid leírásból is kitűnik, hogy a gombkötőmesterség finom és kényes munka volt, és nemcsak mesterségbeli tudást, hanem jó ízlést is kívánt. Kőszeg város egykorú tanácsülési jegyzőkönyveiből főleg a XVIII. sz-ban értékes adatok kínálkoznak a város- és gazdaságtörténeti kutatás számára a gombkötő céh hajdani működéséről. Ezért a továbbiakban adatközlésre szorítkozom időrendben 1719—1763nig. 1719: „Koriari Gomlkőti Jánosnak itt az piarczon lévő iboltok végiben Boltnak való helly az víz gyárásigh adatik, ... ügy hogy az ipilethez való fát pinzen vegyen; a' mi az gyalogh hidat ületi, azt a' N. város foghja olly formán csinál tatnyi, hogy két ember egymás mellet mehessen."

4 1720: Grubasevich Mihály gombkötő francia fogságból szabadulván — mint régi oonchris — kéri a céhbe való újrafelvételét. A tanács a vele történtekről hiteles igazolást kíván.

5 378