Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)
Néprajz - Dömötör Ákos: A ló tréfás életrajza
Az idézett dramatikus körítésben hangzik el a ló éneke, amelynek Berze Nagy János több baranyai változatát közölte. 2 Formájukat tekintve a Baranya megyei változatok verses alkotások. Két szöveget daliáim nélkül, egyet pedig dallammal adtak elő a lovat alakító szereplők. A baranyai lóénekből a zsellérek keserű hangja, csendül ki. A szürke ló a mezőgazdasági bérmunkás népköltészeti szinibóluma. Az asztályviszonyok szigorú, embertelen rendszerében kínlódó nincstelen mezőgazdasági bérmunkás panaszos elégiával búcsúzik az élettől, amely az öregség terhével együtt már elviselhetetlen. A szürke ló énekének népi változataiban művészi formában nyer megfogalmazást a feudálkapitalista társadalom dehumiainizációs folyamata. Az alapszituáció — a ló elmondja életét — indirekt — célzások láncolatát indítja el a hallgatóban. A földesúr, az intéző a mezőgazdasági bérmunkásban nem embert lát> hanem pusztán termelőerőt. Csak addig élhet a zsellér, ameddig munkaereje megvan, amelyet a termelőeszközzel rendelkező urának, a földesúrnak vagy az intézőnek kell eladnia. A Berze Nagy által közölt baranyai változatok részletékben ugyan különböznek egymástól, de szerkezetük feltűnően azonos, A lóénekek első részében az alapszituáció tisztázódik: az öreg ló élrnandja panaszát. A szituációt pontosabban vagy elnagyolva definiálják, aszerint, hogy van-e vagy nincs drámai körítés. Ha a ló éneke a lakodalmi játék egy részleteként szerepel, fontos, hogy a nézőik pontosan tudják a kezdet kezdetén, mi történik, mi a játék célja, mit akar bemutatni a népi dráma. A vén ló nótájában, amelyet énekelni szoktak, az első részben az alapszituáció meghatározását a ló panaszos felkiáltásai helyettesítik. Ezek a dalban elegendők a téma meghatározására a kellő hangulat megtér emitésére. A ló énekének második része a ló életével, a zsellér nyomorúságával foglalkozik. Amíg azonban a két baranyai verses változatban a fiatalság és az öregség alkot ellentétet, addig a ló nótája a dallammal rendelkező szövegváltozat következetesebb társadalomszemléletrŐl tanúskodik: a beosületes munka és a nyomorúságos élet ellentéte mint társadalmi probléma kerül szembe egymással. Az előző két változatban a ló úgy búcsúzik gazdájától, mint az osztályviszonyok változhatatlanságába belenyugvó, megtört mezőgazdasági bérmunkás. A ló nótájában bátor, antifeudális tartalmú fenyegetés a parasztfelkelések felfelé ívelő szakaszát juttatja eszünkbe: De most már búcsúzom gazdámtúl, Szeretött páramitúl, Végbúcsúmat vöszöm az árnyékveláktul ! Akasztói ár avalók, száj jártok, intézők, Akik a böcsös nevem mög söm kérdöztétök. Kopittas bőrömöt simán levöttétök, Ugató kriptákat ëde röndöltétök ! 3 Ha összehasonlítjuk a ló életrajzát tartalmazó szombathelyi kéziratot a Baranya megyei népi vátozaitokkal. különbségeket és azonosságokat figyelhettünk meg. Felépítését tekintve fő vonalaiban azért egyeznek meg, mert a központi helyen a ló életének leírása áll mindegyikükben. A baranyai folklórváltozatokban a ló életében a döntő változást az jelenti, hogy elcserélik a szegény állatot, és 328
