Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Néprajz - Dömötör Ákos: A ló tréfás életrajza

Anyámat ugyanekkor — velem együtt — áthelyezték BácsmoiLnárra, és egy angol telivérhez akarták kényszeríteni. Anyám niár akkor tudta, hogy az angol szármáz ásúakban nem lehet megbízni, azért inkább özvegyen maradt, és vállalta az ezzel járó nehezebb sorsot, de nem volt hajlandó opportunista politikát folytatni. Mikor anyám egy nyilvánvalóan Gestapo-ügynök meeklenburgival, később pedig egy imperialista bérenc amerikai trapperrel sem akart frigyre lépni, a pipettával kísérleteztek. Anyám azonban idegenkedett a mesterikéit dolgoktól, ezért az intéző megdühödött, és túladott rajtunk. Egy kulákhoz kerültünk, aki agyonhajszolt bennünket, minden zsírunkat leszedte. Szerencsére tejgazdasága nem volt, és túrótermeléssel nem foglalkozott. 1944 őszén a nemietek és a nyilasok összeszedtek, és a leventéikkel együtt elhurcoltak, majd erőszakkal besoroztak katonalónak. Később arra akartak kényszeríteni, hogy lépjek be az SS-he, de ez sem sikerült nekik. Emiatt ki akartak küldeni a frontra, azonban megszöktem, és mint partizánló harcoltam tovább a fasiszták ellen. így kerültem ki Bohémiába mint málhásló. Itt meglbetegedtem, lemaradtam alakulatomtól, és egy kupec karmaiba kerültem, aki el akart adni a vágóhídra virsliinek, de úgy le voltam romolva, hogy nem feleltem meg erre a célra. Ekkor az állatkertnek adott el. Mikor megtudtam, hogy a vadállatok etetését akarják velem megoldani, megszöktem. Üldözni kezdtek, és menekülés közben áttévedtem Bayerlandba. a sörivók országába, az amerikai zónába. Itt rögtön elfogtak, és mint kémgyanúst bezártak az egyik hal ál táborba. Sokat szenvedtünk és éheztünk. Később lovaglásra akartak fogni, de erre nem voltam hajlandó, mire szélnek eresztettek. Felhasználtam az alkalmat, és hazaszöktem. Itthon igazoltak, mert nem voltam tiszti hátasló, és tenyészállatvásár on, valamint kiállításon soha életemben nem vettem részt. Eleinte egy faluban dolgoztaim egy újgazdánál, akinél sakkal jobb dolgom volt, mint bárkinél a világon eddigi pályafutásom alatt. A mezei munkán kívül fuvarozást is végeztem és két évig mint kordélyos ló vettem ki részemet az újjáépítésben azzal a boldog tudattal, hogy az utat, amelyen dolgoztunk, magunknak építjük. Mikor gazdám felhagyott a kétlaki élettel, és gyárba ment dolgozná, engem eladott. Egy malamtulajdonos vett meg, akinek egykor nagy földbirtokai voltaik. Ez úgy vert, mint szódás a lovát. Feljelentettem az Igáslovak Szakszervezeténél, mire a malmost lecsukták, malmát pedig elkobozták. Az elkobzásnál derült ki, hogy az ellenség malmára hajtotta a vizet. Én lókoirháziba kerültem, ahol nagyon jó dolgom volt. Hála a lőkórházi kedves nővéreknek, hamarosan felüdültem. Utána egy szénbányában vállaltam munkát, mert az első vonalban, a legfontosabb és a legnehezebb fronton akartam küzdeni. A bányában megnősültem. Az első kölcsön jegyzéskor két q zabot ajánlottam föl, mire feleségem igen zabos lett. Ez nekem gyanús volt. Utánanyomoztam feleségem előéletének, és kiderült, hogy külföldi (arabs) kapcsolatai vannak, azelőtt pedig táncosnő volt az olasz fasiszta cirkuszban, a Sarrasaniban, és több ízben táncolt Mussolini előtt is. Ezért elváltam tőle. A földalatti szénbánya igen megviselte szervezetem, ezért lódoktori rendeletre fehoztak, és egy kőbányába helyeztek át. A kőbányában lényegesen könynyebb dolgom volt, mert itt sakkal kevesebb követ kellett húznom, mint előző helyemen. A kőbányából rövidesen kiemeltek, és az öszvérgyártó Vállalathoz helyeztek át előmuinkásnak. Ez a munka sakkal kimerítőbb volt minden előzőnél, mert 326