Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)
Régészet - †Erdélyi Gizella: A pannóniai kapitoliumi triász-együttesek
mindkét városra egyaránt jellemző volt. A feliratok tanúsága szerint a vezető rétegek nagyrésze italikusokból állott, 35 akik erős kapcsolatot tartottak Itáliával. Erre mutatnak még a sírokban megőrzött kisebb tárgyak, üvegek, borostyánkő dísztárgyak és egyéb leletek. Savamban már Domitianus idején a császár nevével jelzett építési feliratok 36 szerint jelentős fellendülés észlelhető, amely a következő évtizedek során láthatóan még csak fokozódott. Savariaban még egy, töredékes állapotában is jelentős vallási emlék, egy hatoldalú, oltárszerű bázis, az ún. hexagon maradt fenn. 37 Felső része egyenetlenül le van verve, magassága mai állapotában körülbelül 70 cm, átmérője 55 cm, e gye gy fülke szélessége 21,5 om. Előlapján felirat volt, amelynek csak néhány betűje vehető ki, a három utolsó megmaradt sorban. 38 A betűnyomok alapján feltételezik, hogy az emléket az ifj. (?) L. Neratius Priscus, Pannónia Superior consularis rangú helytartója állíttatta, Hadrianus császár idejében. 39 A további öt oldalon, mély, ívelt fülkékben magasdomborműben kifaragott szoborszerű alakok állnak. Ezeket a fülkéket a sarkokon előreugró, csatornázott, ma már legnagyobbrészt teljesen letöredezett oszlopok erőteljes hangsúllyal választják el egymástól. így az alakok mindegyike önmagában lezárt, független, külön életet él. A felirat és a fülkék alatti talapzatot enyhén lépcsőzetes profilált rés, felette négytagú ún. sipmotívum díszíti és zárja le. A feliratot közrefogó fülkében egy-egy áldozó ifjú, camillus alakja áll, térdig érő, derékon átövezett tunikában, mely az öv alatt enyhén ívelődő redőket vet. A jobboldali ifjú áldozati kancsót tart a kezében. A következő fülkében Mars karcsú, ruhátlan alakja áll, pajzsa a földre támasztva, mely ezt az azonosítást kétségtelenné teszi. A vele szembe eső oldalon chitonban és köpenybe öltözött nőalak, minden bizonnyal Venus áll. A chiton könnyű szövete felsőtestére szinte rátapad, míg lábai között sűrű redőkben hull alá. A két istesnség itt, mint a Julius Claudiusi ház ев egyúttal a római nép mitikus ősei, mint Mars Pater és Venus Genetrix jelenik meg. Ruhásán ábrázolták Venust egy karthágói oltáron is, /l0 ahol Mars és egy ifjú császári herceg társaságában hasonló szerepet töltött be. A hátsó fülkékben egy ugyancsak chitont és köpenyt viselő nőalak áll, lábánál globus (Weltkugel) látható. Azonosítása kellő attribútumok hiányában nem egészen egyértelmű, valószínűleg Fortunát ábrázolja. A szoborszerűen beállított alakok lényéből előkelően hűvös nyugalom árad, minden hevesebb mozgás idegen tőlük. A ruhátlan test modellállása gyöngéden puha és finom, erősebb hangsúlyok nélkül. A redőzet egyszerű és természetes. A legjobban Venus alakja sikerült: a karcsú testet szépen elrendezett drapéria öleli körül. Leginkább elnagyolt a Fortunának meghatározható figura, de ez a hátsó oldalon áll. A bázis anyaga — amennyiben helyesen határoztak meg — steyer márvány, tehát Norícumből való/' 1 Ez arra mutat, hogy az emlék helyben készült. Az emlék megfogalmazása és kidolgozása alapján feltételezhetően idegenből, valószínűleg Északitáliából érkező mester munkája. A kapcsolatok ebben az időben elevenek lehettek Északitália és a noricumi, nyugatpannoniai városok között. Példaképpen említhető, hogy éppen Hadrianus korában Virunumban dolgozik egy északitáliai szobrászművész, akinek ott több alkotása maradt fenn. 42 Az ívelten futó redőzet megoldása viszont a finom, keskeny redőhátakkal egy, a triesti színházban talált Minerva-szobor redőmegoldásával rokon. Mindkét esetben inkább csak a kor és a művészi színvonal közössége, de nem közvetlen -kapcsolatokra lehet gondolni. Az emlék rendeltetését a néhány betű kivételével megsemmisült felirat és 227
