Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Régészet - Károlyi Mária: Adatok Nyugat-Dunántúl kora- és középső bronzkori történetéhez

sokban is rokonságot mutat leleteinkkel. A kavicsbányából szórványként múzeumba jutott két korsó (I. t. 2, 5) formai sajátosságai is a zsinegdíszes kerámia korsói felé mutatnak. A széles nyak alatt kihasasodó testű korsót ott díszített változatban találjuk,

18 az alul hegyesen kihasasodó, szegletes, vastagfülű korsó díszítéssel és anélkül is előfordul.

19 Magas, kétfülű, hoirdóalakú fazekunkhoz (I. t. 3a-b) igazán közel álló párhuzamot nehezen találunk. Ez a fajta edény különféle változatokban sok területen megjelenik. Rokon változat megtalálható a Vucedoli kultúrában,

20 a zsinegdíszes kultúra különböző (területein karcsúbb formában

21 és némileg hasonló darabokat láthatunk osztott bütyökfogókkal, illetve kétfülű változatban a hatvani kultúra anyagában is.

22 Az edény jellegében — kerek, vastag, középen mélyített fülkiképzésével — leginkább a zsinegdíszes körhöz kapcsolódik. Ide kapcsolódik leletegyüttesünk jellegzetes darabja, a peremből kiinduló kerek fülű vaskos csésze töredéke is; ez a füles csésze típus (1. ábra) — a későzsinegdíszes Veséié csoport egyik jellemzője.

23 Hasonló csésze látható a már említett Brno-környéki elő-aunjetitzi leletegyüttesben is.

24 Hozzátehetjük, hogy az idetartozó edényeken több változatban szerepel a plasztikus „bajusz" dísz és az edényhason alkalmazott felálló hegyes bütyök, amely a Jaki úti anyagban is előfordul (2. ábra). A Jaki úti leletcsoport tölcséres nyakú, vágott hasú kis korsó töredéke (1. ábra) a legjellegzetesebb, zsinegdíszes rokonságú darab-formáját, finom, simított felületét területünkön a középső bronzkori gátai csoport leletei között fogjuk viszontlátni. II. A kora-bronzkori Oggau—Loretto—Sarródi és Cakai csoport leletei Vas megyében. Ausztria későharangedényes leletcsoportját Willvonseder különítette el a leopoldsdorfi sírok ismertetésekor.

25 Patay Pál monográfiájában megállapítja e későharangedényes csoport magyarországi elterjedését és szórványos leleteit Oka—Sarródi csoport néven ismerteti.

26 Egy szombathelyi lelőhelyű, szórványként gyűjteménybe került csészét is ebbe a csoportba sorol. Később a névadó sarródi — nem hiteles ásatásból származó sírleletek közlésére is sor került.

27 Pittioni a csoport leleteit Ragelsdorf—Oggau—Loretto típus néven gyűjti össze, megállapítván, hogy ennek fő elterjedési területe Alsó-Ausztria és Burgenland.

28 A későharangedényes csoport hiteles ásatásból származó újabb leletei alapján most hozzátehetjük, hogy annak eddig a Fertő-tó környékére korlátozott magyarországi elterjedési területét ki kell bővítenünk, hozzácsatolva jelenlegi ismereteink szerint Vas megye északi felét is (16. ábra). Csepreg község 024/3 helyrajzi számú kavicsbányája a Repce patak közelében fekszik. A kavicsbányából 1964 óta kerültek elő sírleletek, melyeket a helyi honismereti csoport vezetői : Wellner Lőrinc, Zátonyi Sándor tanárok és Németh Imre tanácselnök őriztek meg. Az ő megfigyeléseiknek köszönhető, hogy a Múzeum tudomást szerzett a leletekről. 1967-ig 14 sír előkerülését jegyezték fel, bár a bánya vezetője, Németh István 27 sírra emlékszik, ezek közül egy sírban két csontváz volt. Megfigyeléseik szerint a sírók két sorban helyezkedtek el.

29 Ezekben az években — szakember hiányában — nem került sor a temető helyén leletmentő ásatás végzésére, ezért a rossz állapotban előkerülő edények nagy része megsemmisült. 1969-ben terepbejáráskor lettem figyelmes a bánya falában egy már megbolygatott sír foltjára, így 1969—70-ben kisebb leletmentést végeztem a kavicsbánya területén. Ekkor öt sírt tártunk fel, amely sírokkal 172