Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Régészet - Károlyi Mária: Adatok Nyugat-Dunántúl kora- és középső bronzkori történetéhez

1. Egy fülű korsó, széles, hengeres, kissé kihajló nyakkal, alul hegyesen kihaisadó testtel. Vaskos füle a peremből indul. Sötétszürke. Szá: 15 cm, fá: 9,5 cm. m: 15 cm (I. t. 2). 2. Egy fülű korsó, széles, hengeres nyakkal, a nyak alatt kihasadó testtel. Vaskos szalagfüle a peremből indul és plasztikus „bajusz" dísszel támaszkodik a hasra. Anyaga kavicsos, színe barnás-vöröses. Szá: 12,3 cm, fá: 8,5 cm, m: 14,5 cm (I. t. 5a—b). 3. Két fülű korsó, kihajló peremmel, ívelt nyakkal, gömbalakú testtel, vastag falú, sötétszürke, kavicsos anyagból. Szá: 12 cm, fá: 9 cm, m: 19,5 cm (I. t. 4.). 1965. szeptemberében Szentléleky Tihamér leletmentéséből újabb csoport ke^ámiatöredék került a Savaria Múzeumba a kavicsbánya területéről. A leletmentésről feljegyzés nem maradt, így csak a leltárkönyv lelőhelyleírását tudom feltűntetni: Körmendi úti kavicsbánya, 1,5 m-es iszapréteg alatti 50 cm-ben talált leleteik.

6 A töredékek azonos technikai kivitelű edényekre utalnak: egy-két rücsközött felszínű oldaltöredéktől eltekintve, sötétszürke, simított, matt felületű darabok. (II. t. 7.) Az edénytípusok, melyekhez tartozhattak: kissé kihajló peremű, ívelt nyakú, kihasasodó testű nagy urnák (11. t. 9..), hengeres nyakú, egyenes peremű nagy urnák, a nyák alatti hegyes kihasasodással (III. t. 1, 7), kisebb, kissé kihajló peremű csupor, karcsú, magas korsók (IV. t. 4—5), gömbhasú korsó (II. t. 10.) és menedék falú magas csöbör (II. t. 7. ). Díszített töredékek: kihasasodó urna töredéke, a vállon kötegekben elhelyezett, rátett függőleges plasztikus bordákkal (III. t. 2.), korsó egyenes peremtöredéke, a perem szegélyén ujjbenyomásos bordadísszel (II. t. 4.), hengeres nyakú urna vállitöredéke, mély, élesen húzott, függőleges árkokkal (II. t. 5.), hengeres nyakú urna sűrűn fésűzött oldaltöredéke, a nyak vágása alatt három hegyes bütyökkel (II. t. 2—3.). Egy gömbhasú aljtöredék, mely díszítésének elhelyezkedéséből ítélve füles korsó lehetett, különösen fontos számunkra díszítésének jellege miatt (II. t. 10.). A korsó vállán négy függőleges mezőben elhelyezett mélyített minta, mely vízszintes vonalsorokkal összekötött párhuzamos függőleges vonalkötegekből áll — úgy készült, hogy a vékony hegyes tárggyal meghúzott vonal mentén a díszítő szerszám hegyét benyomkodva a készítő zsinegdísz jelleget ért el (3. ábra). Ez a díszítósmód, bár emlékeztet kissé a retzi jellegű díszítésre,

7 sekélyebb, ritkább annál és jól megkülönböztethető tőle. Hasonló jellegű díszítést — legközelebbi példaként — a nezsideri egyik füles korsó nyakán, fülén és füle alatt lehet látni. Maga az edény csupán korban kapcsolódik leleteinkhez, technikai kivitele és formája is más.

8 A töredékek sorát végül néhány fültöredék zárja: hason elhelyezett kerek fül és sima szalagfül töredéke (III. t, 6.). A Körmendi úti leletanyag olyan későpéceli kultúrájú leletcsoportot képvisel, amely jellegében már korabronzkarunkba sorolható. A nagy, hengeres nyakú, gömbhasú vagy a talp felé karcsúsodó urnák a péceli kultúra jellegzetes típusai, de az urnák kihajló peremkiképzése (II. t. 9.) már korabronzkori. A töredékek egyetlen darabján sem található a péceli kultúra gazdag variációjú mélyített díszítésmódjának valamely változata, de a péceli kultúrára utal az urna vállán kötegekben elhelyezett függőleges plasztikus bordadísz (III. t. 2.) és az urna válltöredékén lévő durva kannellura-imiitáció (II. t. 5.). Az ujjbenyomkodásos bordával díszített korsóperem gyakori a korabronzkori leletanyagban,

9 megtalálható a péceli kultúrában is. Az edényperemek alatt elhelyezett hármas bütyökcsoporttal találkozunk a péceli kultúra táljain,

10 de ilyen formában, fésűzött has feletti díszítésként csak a korabronzkorban látjuk újra.

11 Jellegzetesen 170