Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Természettudomány - Uherkovich Ákos: Adatok a Drávasík nagylepkefaunájának (Macrolepidoptera) ismeretéhez

van, itt már nem állományalkotó, hanem csak gyertyános-tölgyesekben előforduló elegyfa. Több olyan nagylepke is él a Drávasíkon, Sellye körül vagy nyugatabbra, amelyek fő tápnövénye a nyír, esetenként éger vagy egyéb b lombosfa: E. versioolora L., O. autuminata Bkh., C. albipunctata Hufn., B. parthenias L., T. fluctuosa Hibn., D. laoertinaria L., stb. E fajok száma ós gyakoriságuk nyugat felé erősen megnövekszik, viszont elterjedésük keleti határa a vizsgált területekre esik. Jellegzetes a területre a nagyszámú lápi és mocsárréti faj is. Országszerte elterjedtek a .feltöltődési társulások fajai, amelyek itt is gyakoriak: Rh. lutosa Hbn., A. sparganii Esp., A. dissoluta Tr., N. typhae Thnbg., Ch. maritima Tausch., H. leucostigma Hbn., S. corrivalaria Kretschm., stb. Az erdőnyiladékokban több, magaskórósokra jellemző (ún. altoherbosa) faj él: P. chryson Esp., Ch. c-aureum Knoch, E. silaceata Schiff., stb. Ugyancsak sok a fokozott nedvességigényű (higrofil és mezofil) réti faj: M. pudorina Schiff., M. stra<minea Tr., O. lignata Hbn., E. uncula Cl. illetve M. diamina Lang, С. seliene Schiff., M. teleius Bgstr., P. zosimíi Hbn., P. hippothoe L., stb. Több olyan lepke hiányzik a Drávasíkról, .amelyek egyébként országszerte elterjedt, közönséges fajok. Ezek szárazabb élőhelyekre jellemző, olykor kimondottan mészkedvelő fajok, élőhelyükön többnyire igen közönségesek. Ilyen hiányzó fajok: C. australis Vrty., L. argyrognomon Bgstr., Lysandra-fajok, M. didyma Esp., Rh. vibicaria Cl., O. luteolata L., P. macularia L.

; Ch. glarearia Brahm., L. limosa Tr., stb. Fenológiai viszonyok Hazánkban északról dél felé haladva — klimatikus okok miatt — a lepkék repülésére alkalmas időszak meghosszabodik. Ez tavasszal illetve ősszel 2—3 hetet jelenthet. A hosszabb tenyészidőszak következtében egyes (többnemzedékű fajok itt az országos átlagnál nagyobb nemzedékszámot hoznak létre. Ezt a kedvező hőmérsékleti viszonyok mellett még a nagyobb nedvességtartalom is előnyösen befolyásolja. így a normálisan kétnemzedékes P. aegeria L. és A. levana L. a Drávasíkon rendszeresen háromnemzedékes (nemzedékeik: P. aegeria L.: IV—V., VI—VII., IX—X; A. levana .L.: III—IV., VI—

VIL, VIII—

IX.), míg a L. sinapis L-nál és a M. phoebe Bchiff.-nél igen részleges 3. nemzedék alakulhat ki októberben. Ugyancsak kétnemzedékes (az egynemzedékesként ismert) C. erminea Esp., S. fagi L., és H. milhauseri F. A kora tavaszi fajoknál feltűnően nagy a repülés időbeli eltolódása az ország egyéb részeihez viszonyítva, 3 hetet is kitehet. Ugyancsak nagy az őszi eltolódás: a késő őszi fajok kelése még november végén és december elején is folyik, december folyamán még 8—10 faj repül, leggyakrabban az O. brumata L., A. quadripunctaria Esp., P. plumigera Esp. és a Conistra-fajok. A gyűjtött fajok jegyzéke Valamennyi Drávasíkon gyűjtött fajomat felsorolom lelőhelyeikkel együtt. Gyűjtési időpontot vagy egyéb (megjegyzést csak akkor írok be, ha ezt a faj ritkasága indokolja. A fajokat ma érvényes neveikkel jelölöm (pl. Gozmány, 1970., Kovács, 1965., Higgins—Riley, 1971.). 121