Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Természettudomány - Uherkovich Ákos: Adatok a Drávasík nagylepkefaunájának (Macrolepidoptera) ismeretéhez

Gyűjtési módszerek Nappali gyűjtéseimet a szokásos módon végeztem. Éjjeli gyűjtéseimhez csak lámpát alkalmaztam, a csalétek használata — valószínűleg az állandó magas páratartalom miatt — eredménj'telennek bizonyult. A világítást rövid ideig Maxim-lámpával és akkumulátorral oldottam meg, 1969-ben rátértem a higanygőzlámpa használatára (125 wattos). E módszerrel a begyűjtött anyag faj- és példányszáma ugrásszerűen megnőtt. Egy-egy nyári éjjel 120—190 fajt tudtam ilyen módon 'begyűjteni, a példányszám is többször meghaladta az 1000-et, sokszor pedig 2000—3000 is volt. A lámpázások eredményei különösen Gilvánfán és Komlósdon voltak igen jók. 1973-ban a területen két fénycsapdát működtettem, az egyiket Gilvánfalván, 80 wattos higanygőzlámpával, a másikat Felsőszentmártonban 125 wattos higanygőzlámpával. (3-4. kép) 3. kép. 4. kép. A gilvánfai fénycsapda A felsőszentmártoni fénycsapda A nagylepkeállomány ökológiai jellegzetességei A következőkben a lepkefauna főbb ökológiai komponenseit tekintem át, amelyek rendszerét, mind kisebb állatföldrajzi területek jellemzésére alkalmas módszert Varga Z. (1960, 1961, 1973, 1964a, 1964b) dolgozta ki, A területre mindenekelőtt a fokozott nedvességigényű lombfogyasztó vagy lomberdei fajok jellemzőek, így a gyertyános-tölgyes fajok: A. pulmonaris Esp., E. corylata Thnbg., C. coryli L., P. pomonaria Hbn.; sok nyír-, fűz- és égerláp-faj : D. curvatula Bkh., D. lacertinaria L., D. harpagula Esp., T. fluctuosa Hbn., A. leporina L., A. alni L., H, papili

onaria L., M. eexalata Retz., N 3117