Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Évi jelentés a Vas megyei múzeumok 1965., 1966–1970. évi munkájáról - Savaria Múzeum, Szombathely - Szentléleky Tihamér: A Régészeti Osztály jelentése

Bizottság határozatiban értesítette a tervezőt és kivitelezőt, valamint a Savaráa Múzeumot, hogy a védett terület új rendezésére az engedélyt azzal a kikötéssel adja meg, hogy az épület záró vonalát csak távolabb az Iseum délkeleti sarkától lehet kialakítani, továbbá, hogy mindenekelőtt feltárásokat kell végezni a terület pontos megeszeli (meghatározására, mely esetleg érintheti az új épület telepítésének és tervezésének kérdéseit is.

11 A határozatnak megfelelően 1968. évben megindultaik a feltárások. Az ásatásokat Szenltllélaky Tihamér ivezette, s az első évben Simüidit Erzsébet (főiskolai hallgató működött közre imént gyakornok.

12 A felltárások szükségességének megfelelően a .területet négy szakaszra osztották. Az első szakasz a feltételezett észak—dél irányú úttól nyugatra, az Iseum déli zárófalától délre alakult ki. A második szakasz ennek az útnak ellentétes oldalán, az Iseumtól délkeletre fekszik, a harmadik az Iseuimmal szembeni terület, míg a negyedik az Iseumtól északnyugatra fekvő terület, az út mindkét oldalán. 1968-ban az első és második szakasz körzetében folytak a feltárások. Előkerültek az Iscum déli oldalához épített lakóépületek maradványai, melyek két periódusban készültek. A második periódus alapfalai kissé délebbre húzódtak mint a korábbi építési periódusé és e mellett futott az a keskenyebb, mintegy három méter széles római kori bekötőút, mely az Iseum insuláját délről zárta le s melynek bazáltlkő borítású felülete, az északi szegélykövekkel együtt épen fennmaradt. Az Iseum temenosának zárófalától délre, a keskeny bekötőút déli oldaliam két korábbi épület alapfalai mutatkoztak, amelyekre elegyengeités után rvertagyaiglfalú kunyhókat, majd a IV—

V. századiban:, a korábbá alapokra újabb kőépüiletekct emeltek. Egyes pilléralapok arra mutattak, hogy az itt álló épületek díszesebb kiképzésűek voltak. Az észak-déli irányú, bazallkő borítású római út itt egy méterrel keskenyebb, mintegy nyolc méter széles volt. Ettől az úttól délre, a második feltárási szakaszon ugyancsak több periódus épített házainak alapfalai mutatkoztak. A legjelentősebb periódushoz az az épületcsoport tartozott, melynek rendeltetésére az itt talált feliratok utaltak. Iuppitcr Dolichenusnak szentelt oltárok, fehér márvány feliratos áldozati tál, kultuszszoboir-maradványok igazolták azt a korábbi feltevést, hogy Iuppitcr Dolichenusnak szentelt temenos maradványai kerültdk felszínre.

13 Egy előcsarnokos, hypocaustumos fűtőterű épület esetleg a triclinium céljait szolgálta. Pilléralapok és bazallkő borítású udvarrészek húzódnak ettől az épülettől délre. Még további épületszakaszokat lehetett tisztázni, de ezeknek falait szánté az alapokig kiszedték s csak épségben fennmaradt terrazzo padozataikból követlkeztethetünk egykori fényükre. A terrazzo padozatokon az összeomlott helyiségek falfestmény cinek maradványai feküdtek. 1969. éviben, sávos bontással, a dél-északi út, valamint a negyedik szakasz nyugati oldalán néhány korábbi épületnyom került feltárásra. Itt nyugat felé bazaltkő borítású út ágazik le. Ettől az úttól az Iseum területe felé a korábbi, I. század végi és II. század elejei épületek szerkezetét is tisztázni lehetett. Boronafalas és vertagyagfalú épületek elég épen megmaradt részletei kerültek napvilágra s egy későbbi periódusból származó fal, melynek alapját opus incertum technikával rakták, míg a járószintnél magasabban, a felmenő falat vályogtéglákból építették tovább. A vályogtéglák sorait is még jól ki lehetett venni. A feltárások rámutattak arra, hogy az Iseum körzetének részlettervét addig nem lehet elkészítem, ameddig nem ismert, hogy milyen régészetileg fontos épületeket és leleteket takar a mai felszín. Ezért Vas megye Tanácsa elhatározta, hogy az egész terü455