Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)
Évi jelentés a Vas megyei múzeumok 1965., 1966–1970. évi munkájáról - Savaria Múzeum, Szombathely - Horváth Ernő: A Természettudományi Osztály jelentése
megmutatták a lelet előkerülésének a helyét, mely a felszíntől mért mintegy négy és fél méter mélységben volt. A feltárás falait vizsgálva az egyik helyen, erősen zavart betelepülésiben egy agyaglencsére lettem figyelmes, melyben sikerült néhány rossz megtartású Salix cinerea, valamint egy Betula sp. lenyomatára akadnom. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a feltárás felső szintjei a felső-pliocéniben és a pleisztocénben (kavics réteg) keletkeztek. E leletekkel eggyel szaporodott a felső-pliocén korú ősnövény lelőhelyek száma. E helyhez tartozó sajnálatos adat még, hogy ez volt NÉMETH ANTAL utolsó távolabbi kiszálilásia-, s itt készült róla az utolsó fényképfelvétel is, ugyanis néhány héttel e közös kiszállásunk után elköltözött az élők sorából. Csontjai most abban a hegyháti homokban pihennek, melyből oly szeretettel szedte elő a letűnt évmilliók tanúit. Megyénk területén az utóbbi 10 esztendőben számos ősnövény-lelőhely vált ismeretessé. Ezek azonban csak kisebb-nagyobb feltárások, mélyek csak kivételes esetékben nyújtanak világos képet a lelőhely rétegtani viszonyairól. Éppen ezért ez év folyamán a fontosabb vagy problematikusabb lelőhelyeinkben 6 m-es magfúrásokat végeztünk. Dozmaton két helyen: közvetlen a falu felett, az ősnövény-lelőhelyünkön, valamint a Jáplán puszta felé vezető földút melletti homokféltárásban, az előzőtől mintegy 400 méterrel D-re. 'Innen a közeli Séhe voinullitiuink, alhol az ősnövény-lelőhelyiünikön mélyítettük le a fúrót. A következő helyünk Herény vök. Itt ugyanis a Perint patak partján ez évben több évtizedes problémánk oldódott meg. A Perint patakból ugyanis a 20-as évek óta kerülnék elő lignitdarabok, melyek pontosabb származási helyét eddig nem ismertük, s bizonytalan volt, hogy egyáltalán természetes úton kerültek-e oda. Erre sikerük ez évben BARCZA GYÖRGY és KOVÁCS GÁBOR középiskolás diákok segítségével megoldást találni. Megtaláltuk ugyanis a Herény alatti Perint parton, a temetőtől mintegy 200 .méterrel D-те a patáik magasparbjában azt a helyet, ahol a felső-pannon lignites agyagrétegei a felszínre bukkannak és ahonnan a Perint vize már évezredek óta kimossa és magával szállítja a 'különböző lliignitidairaihoikat. Az évezredeket azok a leletek bizonyítják, melyek a Szombathely város csónakázó tavának építése során a kavicsfejtésékből, a kavics rétegei közé települt iszaplencsékből, jégkori famaradványokkal együtt kerültek elő. Ezért végeztünk rétegfúrást Herényben a Perint medrében. Az ötödik fiúrásuníkat a gencsapáti homokbánya 'D-i szögletében mélyítettük annak tisztázása végett, hogy a pleisztocén folyami homok rétegei milyen vastagságot érnek el, s milyen mélységben váltják fel ezeket a rétegeket a felső-pannon üledékei. Ugyanis a felső homokrétegékből ismert, kétségtelenül felső pleisztocén (Wünm) korú csontmaradványoík között, különösen annak alsóbb szintjében már a pliocénre jellemző osontok is előkerülték, s így a plioeén rétegeit is a felszín közelében kell keresnünk. Mind az öt fúrás anyagának kiértékelése folyamatban van, s így ezekkel e helyen konkrétan nem tudunk még foglalkozni. Az év folyamán több alkalommal is felkerestük a szombathelyi Csónakázó tó mögötti kavicsbányát, mely egy-két éven belül újabb tóként kapcsolódik a már meglévő vízhez. E helyen a kavicsrétegek közé települt iszaplencsékben helyenként nagy tömegben találhatóak pleisztocén famaraidványok, melyek között olykor egyszikű levelek (Typha) maradványai is előfordulnak. Előkerült egy toboz maradványa is, mely erősen megviselt volt, s feltehetően a Picea Abies fajihoz tartozbatott. A begyűjtött nagyobb számú famaradványok között elvétve kisebb-nagyobb ligniitdarabok is akadtak, melyekét fentebb már említettünk. A begyűjtött anyag nagyobb része az év folyamán feldolgozásra 411
