Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Angyal Endre: A Dunántúli Szemle évei (Adalékok Pável Ágoston pályaképéhez)

IX, 80.) — A többi évfolyamból sem hiányzik a természettudományos anyag, s a Pavelhez intézett levelek, lapok nemegyszer ilyen problémákat vetnek föl. Ami azonban legközelebb állt Pavelhoz, a szerkesztőhöz, az a nyelvészet és a néprajz volt. Ezt nem csodálhatjuk, hisz legmaradandóbb tudományos alkotásait ó* is ezen a két területen produkálta. Sikerült is dolgozótársnak megnyernie a magyar nyelvészek és néprajzosok legjobbjait, elsősorban Béke Ödönt (1883—1964). Származása és 1919d>eli szereplése miatt Веке a Horthy-korszakban a háttéribe szorított, sőt néha egyenesen üldözött tudósok közé tartozott. Pavel jellemességére, nemes szívére, haladó gondolkozására vall, hogy Веке előtt megnyitotta a Szemle hasábjait, s magyar és finnugor nyelvészetünknek ez a kiemelkedő alakja itt több értékes cikket publikálhatott. __Nagyon érdekesek Bekének Pavelhez intézett levelei. A Savaria Múzeum sokat őriz belőlük. Tulajdonképpen levelezőlapok, de igen sűrűn telegépelve. Egy-egy ilyen lap bízvást levélnek is nevezhető. Béke — aki periférikus helyzete ellenére is barátságban volt sok budapesti nyelvésszel és néprajzossal — nemcsak munkatársa, hanem kissé mentora és tanácsiadója is volt Pavelnak. Tanácsokat ad szombathelyi barátjának, mit csináljon, -milyen témákkal foglalkozzék, kikkel vegye fel a kapcsolatot. 1941. dec. 18-án például egyebek közt így ír Pavelnak: „Gratulálok a költészetedről írt cikkhez. Lassan, de mégis el fogják isimemi minden Itéren érdemeidet. De a szláv nyelvészet is sürget, azon a téren nagy jövő vár rád, munkához! Utóvégre egy-egy kisebb részletet rövidebb idő alatt is ki lehet dolgozni." 1941 őszén, amikor Pavel már magántanár volt, Веке abban reménykedett, hogy barátja elnyerheti a kolozsvári egyetem szlavisztikai tanszékét. 1941. szept. 2l2-én kelt lapjából kitűnik, hogy nyélvész-isimerősei segítségével próbálta is Pavel útját Erdély felé egyengetni. íme, néhány mondat Веке lapjából: „Kniezsát is Pestre helyezték, most lenne neked hely Kolozsvárt. Azonban többet foglalkozz szláv nyelvészettel és néprajzzal, hogy újabb munkásságodra is hivatkozhass. Bégen nem kívántak annyit, mint ma, akikor könnyű volt Marga'liitis- és Szegody-iféle embereknek katedrához jutni, írd meg, mit találtál Vashidogikúlon, s miikor dolgozod föl már eddig gyűjtött nagy anyagodat. Ha Kniezsával és Viskivel beszélek, szeretnék már valamire hivatkozni." A Dunántúli Szemle más munkatársai is bíztak albban, hogy Pavel katedrát kap Kolozsvár egyetemén. Az archeológus Mozsolics Amália — aki a Szemlében néprajzosként is bemiutaillkozott — 1941. június 13-án például így ír Erdélyből: „Kedves Tanár Ür, nagyon köszönöm levelét. Minden nap jobban örülök, hogy Kolozsvárra kerültem, de azért az otthoni leveleknek is nagyon tudok örülni. A most folyó ásatásokról itt hallottam. Alföldi itt tanyázik jelenleg a tanítványaival és eljött velük Radnóti Aladár is, tőle szereztem e hírt. . . Azt hallottam, hogy Viski minden valószínűség szerint Pestre készül. .. Továbbá Kniezsa is valószínűleg elmegy, bár nagyon sajnálnám. Ö az Erdélyi Tudományos Intézet vezetője, vagy legalább is úgy tudom. Belecsöppentem a társaságába, ugyanis az In« tézet csütörtökönkint a kávéházban tanyázik. Jelenleg Marci Bácsi két kéziratát gyúrjuk, ezeket adja ki először is az Intézet. Van itt lehetőség elég és sokszar visszagondolok а nyomorúságos szombathelyi időkre, amikor az itteni lehetőségeknek a morzsája is elég lett volna . . . Olyasmit halllok, hogy abban az esetben, ha Kniezsa el találna menni, Tanár Urat meghívják Kolozsvárra. Bár, bár! Reméljük... Sok szívélyes üdvözlettel (abban a reményben, hogy nemsokára Kolozsváron lesz) Mozsolics Amália" 401