Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Szövényi István: Képek a dualizmus-kori Kőszeg történetéből, Chernel Kálmán naplói alapján

kapuit a városban, a Kőszegi Általános Takarékpénztár. Az új vállalkozással szemben érzett bizalmatlanság csendül ki 1885. március 16-án írt soraiból: „...első utam az új takarékpénztárba vezetett, hol részvény szelvényeimet, nem különben egy már előbb fölmondott tőkémet fizetettem ki, minthogy az intézet jövő emelkedése iránt kevés bizalommal viseltettem." A kapitalista fejlődés agrár viszonylatban országosan a nagybirtokos földtulajdon emelkedésiét, és a kisbirtokok sorvadását eredményezte. A város agrárjellegéi évszázadok óta képviselő mintegy 800 holdnyi szőlőterület birlokmegoszlásában e jelenségek már a feudalizmus bomlása idején, a XVIII. században megimutatlkoztalk.

15 Lényegesebb változást a korszak csupán annyiban hozott, hogy a város kilépett a szőlőtulajdonosok sorából, a (termelő munkát végző kapásság pedig megszabadult eddigi jobbágyi kötöttségeitől. Azonban a termelési mód maradisága, a szakszerűtlen borkezelés és kezdetleges pincék hovatovább holtvágányra terelték a kőszegi szőlők ügyét. Míg a XVIII. századi nótárius büszkén állapíthatta meg, hogy „ ... az Bornál az N. Városnalk nintsen egyéb hasznosabb gazdálkodása", másifél századdal később már komoly fejtörést okozott a gazdáknak bő termés idején a bor értékesítése. A sziléziai, szeszes poroszországi piacok elvesztése után sovány vigaszul szolgáltak — a helybeli és a szomszédos vidék fogyasztásán kívül — az időnként megjelenő ausztriai borkereskedőik vagy vendéglősök. E kedvezőtlen jelenségek elleniére a hozzáértés és szorgalom időnként meghozta a gyümölcsét. 1868-ban a naplóíró örömmel állapította meg: „A meleg Augustus, és Septemíberi havi időjárás folytán, szőlőim kecsegtető kilátással, bő, és kitűnő minőségű terméssel bíztattak. S с várakozásom valóban igazolva is lett, mert az 1868-ki termést a legkitűnőbbek közé számítibaittaim. (Saját termelései non íkívül mely miintegy 120. akóra rúgott, mintegy 100. akó jeles minőségű kőszegi bort vásároltam, mely szorgalmas, rendes figyelmes kezelés mellett igen jól fejlődölt anyira: hogy későbbi években általányosan kitűnőnek isimert bort aíkónkint 40—50 Fl-jával árusítottam el, holott magamnak 10 Ft-jába került." A kőszegi bor jó hírét az ország határain túl is igyekezett öregbíteni. Megérdemelt büszkeséggel jegyezhette fél dl873-ibam naplójában: „(Nem ikis öröimömre szolgált kőszegi boraimnak a bécsi nemzetközi kiállításon első rendű éremmel lelt kitüntetése, melyet a ministerium hivatalos úton a várasd hatóságihoz átszármaztatott, s egyik közgyűlésen a polgáaimesíter irunepélyes sízómoiklat kíséretében nékem kézbesített. Noha ez által a szőlészet, és borászat terén érvényesített munkáságomnak e kitüntetés által kedvező bizonyítvány szolgáltatott ... lassankint azon meggyőződéshez jutottam: hogy a szőlőtermelést valamely kielégítő és (hasznot hajító vállalatnak nem ítélhettem." Eszerint a szakértelem és lelkiismeretes munka ügyes üzleti érzékkel párosulva sem váltotta be a bortermeléshez fűzött remiényéket. Fáradozásával mégsem hagyott fel, ennek köszönlhette, hogy il880-£ban — imiükémt írja — „A székesfehérvári kiállításra küldött boraim (kitüntetve lóvén a poilgáirimiester a kiazgyulésen a számomra átküldöiüt ezüst« érmiét, és díszoíkílevelet (kézbesítette." A kőszegi szőlőtermelés monográfiájához fontos adalékul szolgálhat a napló következő feljegyzése: „1881. augiusztus 20-án Thausz Tudor budapesti fő reál tanodái tanár a ministeriumból küldetve a phyloxera megvizsgálására, miután szőlőhegyeinket tüzetesen megtekintette a városház termében ez ügyben előadást tartott, egyszer384