Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Katona Imre: A Batthyányak műkincsei és az 1912-es Vasvármegyei Műtörténeti Kiállítás (Adatok a Vas megyei műgyűjtés történetéhez)

tethetünk, hogy a kőszegi vár egykori Wesselényi-képtárának egyes kimagaslóbb család­tagjait ábrázoló portréi a vár 1693-ban az Esterházyaknak történő eladáskor kerültek a fráknóvári gyűjteménybe. 4 A vár eladását megelőző években (1686) került sor a Széohy Dénes és Drakovics Sára leányai: Julianna és Mária, valamint férjük: Kéry Ferenc és Sennyei István közötti osztozkodásra. Egykori leltárak szerint a vár beren­dezéséből alig találunk egy-két darabnál többet. Feltehető, hogy ugyancsak a Kéryektől, illetve a Széchenyiektől került néhány Zrínyi-ős Csáktornyáról származó képe az Ester­házyak fraknói gyűjteményébe. Az egyik legjelentősebb Vas megyei birtokos család: a Batthyányak egykori kincses­házai érdemelnek különösen említést. Batthyány Iván németújvári, nagycsákányi és a Batthyány-Strattman hercegek körmendi gyűjteménye már az 1870-cs évekből a hazai kutatóik érdeklődésének középpontjában áll. 5 A nagyhírű gyűjtemények iránt megmu­tatkozó korai figyelem az ekkoriban országosan tapasztalható erős történeti érdeklő­désen túlmenően, helyi sajátosságokkal, összetevőkkel is összefüggésben van. Az őskori, és római kori leletekben gazdag Szombathelyen és Vas megye más területein már a XVIII. században megindul a régészeti leletek feltárása, összegyűjtése. A török hó­doltság, majd a kuruc—labanc háborúk után nagy erővel kibontakozó városépítéskor előkerült gazdag leletanyag irányítja a helyi értelmiség érdeklődését a város és megye történeti múltjának emlékeire, összegyűjtésére. A XIX. század első évtizedeiben már jelentős magángyűjtemények vannak Szoimbalhelyen. Közülük elsősorban a Farkas, a Pelrády lés а Bá tuiez-féle gyűjtemények omelhetőlk ki, iinölyclk legyrészéről színvonalas publikációkból értesülünk. 6 A város és a megye leletanyaga, főúri, nemesi és egyházi levéltárainak meglepetéseket sejtető gazdagsága a magángyűjtők légióit vonzza Vas megyébe. Littcráti Nemes Sámuel — a fondorlatos műtárgyhaimisító, ki még Toldi Ferencet is becsapta egy általa hamisított nyelvemlékkel — is megjelenik, sőt hosszú éveiken át folytat „gyűjtőtevékenyiségeil" a megye külíöruböző tncmesi családijainak levél­tárában. Többek között 1840-ben a Kemencsmagasiban lakó Tegyey János ügyvédet is felkeresi és itt, az ő levéltárában bukkan rá a budai csonkaloronyban, majd Nándor­fejérvár börtöneiben raboskodó Palotai Miklós 1649. óvd magyarul és törökül írt „hit­levelére". 7 A reformkor erőteljes nemzeti felbuzdulását a szabadságharc után aléltság követi. A kiegyezés után meginduló kapitallsztikus fejlődés következtében Szombat­helyen is nagyarányú építkezés indul meg. Ennek során a mind gyakrabban előkerülő régészeti leletanyag összegyűjtése akut problémaként merül fel. E célból 1872-ben meg­alakul a Vas megyei Régészeid Egylet. Elére a lelkes, képzett, nagy imiudkabÍTiásiú Lapp Vilmos líceumi tanár kerül. 8 Az egylet legfontosabb feladatának tartja a régiség-gyűjtés és a régésze ti-tudományi munka mellett a Vas megyei régiségtár felállítását. A Vas megyei Lapok útján fordul a város és a megye közvéleményéhez, különböző régiségek birtokosaihoz, hogy régiségeiket, műtárgyaikat bocsássák a régiségtár rendelkezésére. Lipp Vilmos egyik első akciója, hogy a Bitnitz-féle gyűjtemény 118 másodpéldányát és 333 érmét a Nemzeti Múzeumból a szombathelyi régiségtárnak visszaszerzi. Szom­bathely és Vas megye különösen őskori és római kori emlékekben gazdag, így érthető, hogy a gyűjtemény nagyrészét hosszú ideig az ilyen jelegű leletek alkotják. Lipp Vilmos valószínűleg az egyes korok leletei, illetve emlékei közötti helyes arányt igyek­szik kialakítani, mikor a közép- és újkori emlékek kölcsönzése végett a megye főúri családjaihoz fordul, — így a Batthyányakhoz is. A Batthyány-Strattman család kör­mendi gyűjteményéből sikerül szereznie néhány „becses műtárgyat", köztük a XIV. 313

Next

/
Oldalképek
Tartalom