Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

László Gábor: Az esküdtbíróság szervezése és működése Vas megyében (1900–1914)

minden esetben védőjére bízta.

44 A visszautasítást azonban a törvény (1896. évi t. c. 345. §.) értelmében nem indokolták. Az eljárást mindaddig folytatták, míg az urnából a 30 nevet tartalmazó cédulát az elnök ki nem húzta, aminek végeztével a 12 tagú esküdtszék megalakítóttnak nyilváníttatott.

45 Amennyiben esküdtek távolléte forgott fenn, s idő rövidsége miatt az elnök pótesküdt behívása felöl nem rendelkezett, úgy a visszautasítható esküdtek száma kevesebb volt, amely esetben a vádlottnak (védőinek) biztosították azt a kedveziményt (favor defensionis), hogy az esküdtek közül többet utasíthasson vissza mint a vádló.

46 Ezután a bűnösség kérdését eldönteni hivatott 12 esküdtet megeskették.

47 Az esküdtszék megalakításával vette kezdetét a tulajdonképpeni tárgyalás, helyesebben a bizonyítási eljárás lefolytatása. Büntető perrendtartásunk biztosította, hogy az esküdlek a tanúikhoz és a szakértőkhöz kérdéseiket intézhessenek épp úgy, mint a bíróság tagjai. Jogukban állt a bizonyítási eljárás kiegészítése iránt is indítványt tenni, amely felett a bíróság határozott. (Bp. 351. §.) Bár a bizonyítási eljárás során — mint láttuk — a törvény széleskörű lehetőségeket biztosított az esküdtek számára, a gyakorlatban az esküdtok a tárgyalás folyamán nem nagyon aktivizálódtak. Túlnyomó részben azokban az esetekben tapasztalhatunk részükről valamely aktivitást, midőn a 12 esküdt között jogvégzett egyén található. A vasi esküdtszék működése alatt 7 tárgyalás alkalmával fordult elő, hogy az esküdtek a bizonyítási eljárás során a tanúkhoz, illetve a szakértőkhöz kérdéseket intéztek. A 14 évi ténykedés alatt (a fentebb jelzett 7 tárgyalás alkalmával) 11 esküdt tett fel összesen 12 kérdést, amely 12 kérdésből 10 kérdést tanúkhoz, 2 kérdést pedig szakértőkhöz intéztek. A kérdező esküdtek közül mindössze kettő volt olyan, aki jogvégzettséggel nem rendelkezett.

48 Megállapíthatjuk azonban, hogy a feltett kérdések sem voltak érdemlegesek, mert az esküdtek például a következő kérdéseket tették fel: „Miért mondta Bucsek Tóthnak, hogy nem fél tőle, miért menjen el innen?"

49 Vagy például: „Horváth Istvánnén tettek-e élesztési kísérletekeit a majorbeli lakosok?"

50 A tanúkihallgatás, majd az esetleges szakértői vélemények elhangzása után először a vádló, majd ezután a védő az esküdtekhez intézendő kérdésekre javaslatot tett. A javaslatba hozott kérdésekre mind a vádló, mind a védő, valamint az esküdtek is észrevételeket tehettek. (Bp. 353. §.) A szombathelyi esküdtbíróság működése alatt mindössze két esetben fordult elő, hogy az esküdtek a kérdések szétbontását, illetve módosítását javasolták.

51 Horváth Ferenc ellen folyó szándékos emberölés bűntettéért folytatott eljárás tárgyalása alkalmával dr. Rhorer Ödön esküdt kérte a bíróságot, hogy a hármas számú főkérdést, ami rendkívülien bonyolult, bontsák szét két kérdésre, s indítványozta, hogy a 3. számú főkérdés a következő legyen: „Bűnös-e Horváth Ferenc vádlott abban, hogy Taukán 1900. január 22-én éjjel 10 óra tájban pisztollyal, tehát fegyveresen a Zieger Károly lakóházába az általa betört ablakon át jogtalanul és Zieger Károly beleegyezése nélkül erőszakosan akart behatolni, s eme önakaratán kívül álló okból be nem fejezett cselekmény véghezvitelét egy ablak betörése által megkezdte?"

52 A vádló, a védő s az esetlegesen az esküdtek részéről felvetett módosító javaslat felett a bíróság végzéssel határozott. Az esküdtek számára a kérdéseket úgy kellett összeállítani, hogy arra az esküdtek csak igennel vagy nemmel válaszoljanak. (Bp. 367. §. 2. bek.) 297