Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

László Gábor: Az esküdtbíróság szervezése és működése Vas megyében (1900–1914)

A hatáskörök és illetékesség törvényi szabályozásával egyildőbon az esküdlbirosági ülésszakok megtartásának kérdését a büntető perrendtartás 29. §-a úgy szabályozta, hogy az igazságügyminisztert hatalmazta fel az egyes esküdtbíróságok területén az ülésszakok idejének és számának meghatározásával. Vas megyei vonatkozásban sajnos nem maradt fenn az ülésszakok kijelölésével kapcsolatban sem igazságügyminiszteri rendelet, sem a helyi hatóságoktól jelentés, mindezek ellenére a rendelkezésünkre álló peres iratokból megállapíthatjuk, hogy az esküdtbíróság üléseit február, május, október és december hónapokban tartotta meg. Egy-egy ülésszakon a tárgyalt ügyek száma 3—5 volt általában. A büntető' perrendtartás életbeléptetéséről szóló 1897. évi 34. t. с 15. §-a alapján felületes vizsgálódás után úgy tűnne, hogy a jelzett § szerint az esküdtbíróságoknak bőven akadt munkája. Mindez azonban csak látszat, mert ha figyelemmel kísérjük a bírósági ügyforgalmi kimutatásokat, akkor megállapíthatjuk a következőket: Vas megyében például az 191 l-es évben bűnvádi per volt: 'M9 db, ebből év végén folyamaiban volt: 86 ügy, esküdbbírósági tárgyalás volt: 20, amelyből 18 tárgyalást ítélettel zártak le, míg 2 ízben az esküdtszék az eljárást felfüggesztette.

30 (A részletes statisztikai kiitmiuitaítást az esküdtlbíróiság munkájáról és ügyeinek számáról az I., II. sz. melléklet képezi. L. G.)Az esküdtbírósági ügyek száma megyénk területén viszonylag kevés volt az egyéb büntetőügyek számához viszonyítva, így tehát nem kellett attól tartani, hogy a 30. §-ba foglalt 15 napos ülésszaki maximális határidőt, amelyet a törvény biztosított, a tárgyalások túl magas számának következtében túllépik. Törvényünk rendelkezett arra nézve is, hogy az egyes ülésszakok megkezdése előtt legalább 15, de legfeljebb 30 nappal a kir. törvényszék nyilvános ülést tartson, amely ülésen az elnök és 2 bíró az évi lajstromból 30 esküdtet és 10 helyetles esküdtet sorsolt ki, s a kisorsolt esküdtek és helyettes esküdtek (30+10) jegyzékébe bekerült személyek neve adta egy bizonyos ülésszak szolgálati lajstromát.

31 (19. §.) A szolgálati lajstromok elkészítésiénél természetcsen figyelembe vették a törvény rendelkezéseit, amelyek az elfogulatlanság biztosítása végett a családi, illetve rokoni kapcsolatokhoz fűződő kizáró okokat tartalmaz Iák. Az esküdtbíróságról szóló törvény 19. §-ának 4. bekezdése értelmében ugyanis nem vehetők fel ugyanabba a szolgálati lajstromba: 1. a fel- vagy lemenő ági rokonok vagy sógorok, 2. az oldalrokonok unokatestvérig bezárólag, 3. akik egymással örökbefogadó, illetve örökbefogadott viszonyban vannak, 4. akiknek egyike a másik nejének fitestvére, vagy nőtestvérének férje. Az ily egyéb követelményekkel körülbástyázott szolgálali lajstromoknak az elkészítése után került sor az ülésszakok kitűzésére (29. §.), amely ülésszakon az esküdtek szolgálati lajstromába felveit 30 esküdt megidéztetvén, a megjelenés 10 koronától 500 koronáig terjedő pénzbüntetés terhe mellett kötelező volt. (24. §.) Az esküdtbíróság az elnökkel együtt 3 bírói tagból és 12 esküdtből állt. (1897. 33. t. с 1. §. 2 bek.) Az egyes üléssaakokra elkészített szolgálati Lajstromokon feltüntetett esküdteket a tárgyalások időpontjáról értesítették, s a 30 esküdt meg/idézésével egyidejűleg a 10 helyettes esküdtnek meghagyták, hogy lehetőleg tartózkodjanak lakásukon az esetleges behívásra számítva.

32 Az esküdtszéki tárgyalások megnyitása alkalmával az esküdtbíróság elnöke legelőször a Bp. 301. §-ában foglalt követelményekre figyelmeztetve meghagyta a tárgyaláson megjelenteknek, hogy a rend és a csend megzavarásától tartózkodjanak, ennek megtörténte 294