Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)
Tóth Melinda: A sárvári vár építéstörténete
SA VARIA 4. KÖTET A VAS MEGYEI MUZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1986—1970 A SÁRVÁRI VÁR ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE TÓTH MELINDA 1966-ban az Országos Műemléki Felügyelőség megbízásából a Budapesti Városépítési Tudományos és Tervező Intézet iMűemíléM Osztályánialk miunlkaprograinija keretében ildhetőiség nyílt a sárvári Nádasdy-vár nagyszabású helyszíni építéstörténeti vizsgálatára. Ez az öt hónapig tartó helyszíni munka a vár műemléki helyreállítását előzte meg, célja az Országos Műomléki Felügyelőség megbízásából végzett régészeti és művészettörténeti helyszíni kutatásokhoz hasonlóan kettős volt: támpontokat adni az építésznek a műemléki helyreállítási tervek elkészítésiéhez, és ezen túlmenőleg vázlatos elméleti rekonstrukcióját aidnii a ivar (különböző építési ikorszialkainialk. Ez a kettős program mintha egy érem két oldala volna. Nyilvánvalóan nem lehet helyreállítási torvet készíteni az építéstörténet behaitó elemzése nélkül, és fordítva: a helyreállított műemlék önmaga építésének történetéről is kell hogy tudjon beszélni. Sajnos azonban műemléki állományunk állapota és erősen átalakított volta miatt másutt is, és Sárvárolt is kevés lehetőség nyílik arra, hogy a helyreállítás mindenben az illető épület történetének az illusztrációja legyen. A helyszíni vizsgálatok, feltárások eredményeinek zöme tudományos haszon, amely elsősorban az építészettörténetet gazdagítja, s csak kis részben szolgálja a helyreállítás gyakorlatát. A sárvári Nádasdy-vár helyreállítási munkái folyamatban vannak, kívánatos tehát, hogy a hatalmas épület mai tudásunk alapján rekonstruálható, és egyedül a helyreállított épületről le nem olvasható történetét is közreadjuk. A sárvári vár helyszíni vizsgálata két szempontból is érdekes lehetett az építéstörténeti kutatás számára. A hatalmas falakkal és hajdan vizesárokkal körülvett várkastély építésének évszázadai alatt főrangú és műpártoló tulajdonosai révén a Dunántúl egyik legfontosabb gazdasági és kulturális központja volt. Ennek a központnak jelentőségéhez méltó építészeti kialakítását joggal feltételezhettük akkor is, ha a helyszíni kutatás előtt csak kevés jelből kövelkeztetihettünik rá. Remélhető volt, hogy a falkutatás eredményeinek a várral kapcsolatos írásos emlékkel való összevetése nagy segítséget fog nyújtani abban, hogy a vár művészettörténeti helyét későközépkori és renaissance várép íitészctünkben kijelölhessük. Másrészt, érdekek bennünket a vár helyszíni vizsgálatakor maga a falkutatás, mint az épület történetének megismerésére, rekonstruálására irányuló módszer. Ezt a módszert a művészettörténeti kutatásokban nagyjából a felszabadulás óita praktikus kutatási szempontok sok esetben a stíluskritikai vizsgálatok elé helyezték. Hazánk számos romos, 193