Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Kőhegyi Mihály: Megjegyzések és pótlás két szombathelyi II. század végi dénárlelethez

A hullámok a limesen is átcsaptak, sőt a tartomány belsejében fekvő városokban is nyugtalanságot kelteltek. A szombathelyi I. éremlelet a bizonyságunk rá. Ma még nehezen lehetne eldönteni, hogy a 196—201 között foganatosított rendszabályok következtében szűntek-e meg a Duna balpartján a mozgolódások, vagy pedig a gótok keltette nyugtalanság magától is leülepedett, de kétségtelen tény, hogy 202-től Septimius Severus haláláig számottevő megmozdulás a Barbaricumban nem történt. A két lelet egymástól alig 200—300 méterre került elő, az egykori lőtér bozótos, sűrű aljnövényzetű területén, melyet a II. világháború alatt aknával telepítettek be. A leleteket az aknákat eltávolító műszaki alakulatok találták meg műszerrel. Az I. lelet előkerülésének helyét a kiszálló régész rögzítette, a 2. leletét az ott dolgozó katonák elmondása nyomán jelöitiüfk a térképein.

63 A terület kiviül oslik Snvaria teílepiüliéslén,

6

'

4 sőt a városfalakon is.

65 A városból észak felé a Searbantiaba, dél felé a Poetoviaba tartó útvonal ágazott ki.

66 A város nyugati részén a szórványos épületnyomok

67 és egy urnasíros temető

08 arra engednek következtetni, hogy a Perint patak keresztül folyt a városfallal kerített területen.

69 A két lelőhely azonban már a városon kívül van, ahol település nyoma ezideig nem került elő.

70 Az egykori elrejtők bizonyára valamilyen vonatkozási pontot meg kellett jegyezzenek, hogy az elrejtett pénzt újra feltalálhassák.

71 A tulajdonosok meghalhattak, esetleg igen messze kerüllek el a várostól, vagy a terület annyira megváltozott, hogy nem talállak vissza az elrejtés helyére. Az előbbiek egyike látszik valószínűbbnek. Mennyit érhetett a két elrejtett pénzmag külön-külön? Az 1. lelet 58 denára aránylag csekély értékű, egy napszámosnak 2—3 hónapi bére lehetett. Azt sem szabad azonban élfelejitonünlk, hogy a bériből eliső'soirlbain élnie kellett, s vajimi cseíkély megtíaíklarílást érhetett el. Ezért könnyen elképzelhető, hogy keservesen összekuporgalolt pénzről van szó. A tulajdonos szemében mindenesetre nem leheléit csekélység, ha érdemesnek tartotta elrejteni.

72 A 2. lelet 1006 ezüstdenárja már komolyabb ériéket képviselt s nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a lelet nem teljes, esellcg a duplája is lehetett eredetileg. Az I. század során a szabad munkások napszámbére 0,25—0,4—0,75 dénár volt a munkaerőben inkább bővelkedő keleli tartományokban. Itáliában és a birodalom nyugati részein az idénymunkás napszáma, valamint az alacsonyabb rangú irodai alkalmazottak napi díja kb egy dénár lehetett. Ugyanakkor 10 liter búza ára 1, ünnepi öltözék 75, egyszerű munkaruha 16—20, egy közepes hízott sertés 60—70, egy szarvasmarha 200, kis lakóház évi bére 500 jó ezüstpénz volt. Egy kisebb forgalmú gabonakereskedő évi 2000 denár tiszta haszonnal zárt.

73 Juvenalis (kb. 55 — kb. 140) szatírájának egyik alakja így fejezte ki a nyilván sokak állal kívánt jólétei: Szeretne 20 000 sestertius évi jövedelmet, ezüst edényeket és négy rabszolgát.

7/i A 20 000 sestertius mintegy 5000 dénárnak felel meg.

75 A II. század végén egy inflációs folyamat kezdődik.

76 Tanulságos a zsoldok összehasonlítása, mert ebből a hígulás üteme löbbé-kevésbé leolvasható, A légió legénységének évi zsoldját Augustus császár 150, majd 225, végül 248—270, Domitianus 300, Commodus 375, Septimius Severus 500, Caracalla 750 dénárban szabta meg. Az idegenekből verbuválódott scgédzászlóaljak közkatonái a felét kapták.

77 Ez annyit jelent, hogy a 2. leletünk jelenlegi együttesében is 2 évi, segédlégióbcli katonának 4 évi zsoldját képezte, de bizonyos, hogy ennek legalább a duplájával számolhatunk. A tartományon belül ez a legnagyobb denárlelet a II. század végéről, melyet értékben csak a Brigetióban talált 118 arany (kb 2950 denár) múl felül. 102