Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Aumüller István: A lékai vár madárgyűjteménye

alapításánál. A várgondnok fiai — ikrek — pedig pont azt a foglalkozást választották, amire ott a legnagyobb szükség volt : AUMÜLLER ISTVÁN erdész — AUMÜLLER ALAJOS pedig zoológiai preparátor volt. Mindkettő a hercegi uradalmat szolgálta, de HUSZTHY ÖDÖ N-nek kizárólagos rendelkezésére álltak. Alajos nemcsak ritka kézügyességgel bírt, hanem kitűnő megfigyelő is volt. Szerette a kényes, türelmi munkát. Különös teljesítményei közül megemlítendő az énekes madarak hallócsontjainak és a kolibriknek pompás gyűjteménye. HUSZTHY ÖDÖN 1905. szeptember 13.-án agylágyulás következtében Lékán halt meg, ahol el is temették. Ezzel teljesen megváltozott a helyzet a lékai vármúzeumban : az AUMÜLLE R-család elköltözködött; a vár és a gyűjtemények gondozását egy erdész vette át, aki már nem volt képes azt, a múzeumot alapító szellemében továbbfejleszteni. AUMÜLLER ALAJOS kivándorolt Németországba, ahol Schwerin-Mecklenburg városában az exotikus állatok preparálásával jó hírnévre tett szert. 1945-ben, a második világháború következtében, tönkrement a múzeum. A madárgyűjtemény maradványait Hámortó tanítója, FINK AUGUST, mentette meg tanítványaival. Ezek a többé-kevésbé sérült preparátumok később egy újabb múzeum alapját képezték, amit a nevezett pedagógus „SCHULMUSEUM" név alatt a lékai kastély termeiben állított fel. Ennek a múzeumnak természetesen már más volt a feladata: a madarakon kívül szemléltetni kellett a többi állatokat, a növényeket, az ásványokat is, — szóhoz kellett juttatni a természetvédelem eszméjét stb. De ez a múzeum is rövidéletű volt. 1965 elején meghalt a gazdája; FINK ÁGOSTON S most özvegye eladásra szánja a gyűjteményeket. — Ki lesz a múzeum harmadik tulajdonosa? Talán a kismartoni Landesmuseum. Milyen formában fog megint feléledni, mi lesz az újabb célkitűzése? Egyelőre csak találgatni s remélni lehet. j A néhai híres lékai madárgyűjteményre most már csak két fennmaradt leltári könyv emlékeztet: az egyik 1891-ben, (melynek gyönyörű kézírása nemcsak ámulatba ejti az olvasóját, hanem szégyenpírt is fest a mai ember arcába, akinek nevét már csak akkor lehet elolvasni, ha blokkbetűkkel írja), a másik jegyzék 1902-ben készült. Három évvel később meghalt HUSZTHY ÖDÖN, de 1900 óta — amennyiben ez a leltárból kiolvasható — a gyűjtemény már nem gyarapodott. A múzeum ásvány- és kövületgyűjteményének maradványai még feltalálhatók a FIN K-féle Schulmuseumban — de a herbárium, ami valószínűleg a Dunántúl vagy legalább Nyugatmagyarország növényeit tartalmazta, már nem létezik. Az ezekre vonatkozó szakleltárak nyomtalanul eltűntek. A helyszűke miatt nem közölhetjük külön-külön a madárgyűjtemény 1891-es és 1902-es leltárainak másolatát; a kettőt azonban összevetjük oly módon, hogy az 1902-es jegyzékben X -el jelöljük mindazokat a felállított madarakat — vagy bőröket, amelyek már 1891-ben léteztek. Az 1902-es leltár Joannes FRIVÁLDSZKY „Aves Hungáriáé" с munkájának nomenklatúráját és szisztematikáját vette alapul. A jegyzék három számsorának a következő jelentősége van: a) a legszélsőbb baloldali számsor a gyűjteményben tényleg feltalálható fajokat számozza; b) a mellette álló második számsor megegyezik az „Aves Hungáriáé" fajszámaival; c) a harmadik sorszám — a fajnév alatt — pedig az egyedekre vonatkozik. Mind a három számsor korrigálásra szorult, mert az írnok több helyen hibát ejtett. HUSZTHY gyűjteménye kiegészíti FRIVÁLDSZKY Magyarország madarainak névjegyzékét. A következő fajok nem szerepelnek még Aves Hungáriáé c. művében : m