Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Évi jelentés a Vas megyei múzeumok 1964. évi munkájáról - A Kőszegi Jurisics Miklós Múzeum

Az állandó jellegű történeti kiállítást, városunk lakosságának igen nagy érdeklődése mellett, június hó 14-én nyitotta meg dr. Balassa Iván, a Múzeumi Főosztály osztályvezetője és dr. Szentléleky Tihamér megyei múzeumi igazgató. A kiállítás 8 teremben az időrendiség msgbontása nélkül az alábbi témák szerint csoportosítja az anyagot. Az /. terem — már csak méreteinél fogva is — a várostörténetnek legterjedelmesebb, az alapítástól 1711-ig terjedő időszakát öleli fel. Ebben a mintegy öt évszázadban Kőszeg a végvár szerepét játszotta az országot fenyegető idegen hatalmi törekvésekkel szemben. A terem hat vitrinjében a hadászat múltját képviselő fegyvereken, metszeteken és okleveleken kívül helyet kapnak a XV. században már virágzó kézműipar termékei is. Egykorú nyomtatványok, a szemtanúk feljegyzései elevenítik meg a várostörténet legfontosabb eseményét, az 1532. évi török ostromot és Jurisich Miklós várkapitány érdemeit. Bőséges emlékanyag tárgyalja a XVII. századi függetlenségi harcok helyi eseményeit is. A következő 5 teremben a régi polgári város mindennapi életébe pillanthatunk be. A II. terem a polgári város közigazgatásának és bíráskodásának tárgyi emlékeivel az osztályérdekeket szolgáló nagypolgárság vezető szerepét hangsúlyozza. A XVIII. századi Kőszeg jelentőségére utalnak a hajdani postaprefektúra és a közegészségügy emlékei, a gazdasági fejlődést pedig lemérhetjük a terem gyönyörű intarziás bútorain, melyek a jezsuita irányítással működő helyi asztalosipar kiválóságát dicsérik. A III. terem a város gazdasági életében kezdettől fogva fontos szerepet játszó szőlőkultúra múltjáról, s a jobbágysorban tengődő kapásság életviszonyairól ad megbízható képet. A tárgyi emlékek közül — mint egyedi ritkaság — kiválik az 1740 óta vezetett „Szőlő Jövésnek Könyve". A

IV. és V. terem a hajdan virágzó céhes iparágak közül a legfontosabbakat szemlélteti. A IV. teremben a vasas-dinasztiák szebbnél szebb műhelymunkái mellett ugyancsak a vasasok céhébe tömörült óracsinálók változatos remekei sorakoznak. Régi szerszámok és termékek képviselik a virágzó posztós mesterséget és a vásárok kedvelt édességének, a mézesbábnak jónevű készítőit. Az V. teremben kaptak helyet az ötvösipar és az agyagművesség emlékei, valamint a XVIII. század vége felé uralkodóvá vált copf stílusjegyében készült bútordarabok. Mindkét teremben céhemlékek, ládák, korsók, zászlók és felnagyított céhpecsétek egészítik ki a kézműipar feudalizmuskori szervezetének bemutatását. A VI. terem a XIX. századi város gazdasági, politikai és kultúrtörténetének kiemelkedő eseményeit szemlélteti. Nem mindennapi kuriózum a franciák elleni harcokban súlyos sebeket kapott „kemény fejű magyar", Mecséry Dániel koponyája. A reformkori fellendülés tárgyi bizonyítékai mellett ez a terem őrzi Liszt Ferenc 1846. évi kőszegi szereplésének emlékét. A magyarság önvédelmi harcát örökítik meg a szabadságharc korabeli fegyverek, valamint Kossuth Lajos személyére vonatkozó tárgyi emlékek. A terem hangulatát emelik a múlt századi polgári otthon változatos berendezési tárgyai. A VII. és VIII. teremben korunk nagy kérdései kapnak valósághű megfogalmazást. A VII. teremben az imperialista célokkal kirobbant I. világháború után diadalra jutott polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság helyi eseményei sorakoznak fel. A VIII. terem az ellenforradalmi korszak, majd a fasizmus előretörése folytán hatalomra került nyilas rémuralom emlékanyagát szemlélteti. A kiállítás befejező vitrinje a felszabadulás tényének hangsúlyozásával az ellenállási mozgalom vértanújának, Kiss János altábornagynak emlékét idézi. A kiállítási termekhez csatlakozó folyosókat díszítő fotóanyag egyrészt a tudomány szolgálatában jeleskedő kőszegi tudósok arcképeit, másrészt a múlt századi városkép érdekesebb részleteit vonultatja fel. 391