Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Évi jelentés a Vas megyei múzeumok 1964. évi munkájáról - Savaria Múzeum Szombathely - Néprajzi Osztály

kutatásainkat is. Azokat a községeket vizsgáltuk, ahol az út egyik oldalára a lakóházakat, a másik oldalára, a házzal szemben levő telekre pedig a pajtát építették, miáltal kettős udvart — lakóudvart és gazdasági udvart — alakítottak ki, s így jött létre az útmenti megosztott településforma. A pajta-, pince-, prés- és kúttípusok vizsgálatát, az előző évi gyakorlatnak megfelelően többnyire a népi műemléki felmérésekkel egy időben végeztük. Az osztrák határ közelében települt, többségében német ajkú Pornóapátiban és a zömmel horvát lakosú Horvátlövőn a pajtákat és lakóházakat, valamint ezek tüzelőberendezését a népi műemléki felmérésen túlmenően is tanulmányoztuk. Amíg Horvátlövő — a szomszédos Vaskereszteshez hasonlóan — elsősorban a jó arányú, 3 részes, gyakran évszámos pajtáival és szépen díszített pajtakapuival, ill. kapukeretgerendáival vonja magára a szemlélődő figyelmét, addig Pornóapáti az 1700-as évek végénépült boronafalú, fakéményes lakóházaival és ezek különleges tüzelőberendezésével. Ma már csak két pornóapáti és egy horvátlövői házban találjuk meg a régi tüzelőberendezést, a többit átalakították. Ezekben a házakban — a nyugati magyar községek lakóházaitól eltérően — a szobában téglalapalakú kemencét, a konyhában pedig nyílt tűzhelyet, tüzelőpadkát láthatunk. A tüzelőberendezés ilyen elrendezése bizonyos fokig a ház tagolódását is meghatározza. E házak tüzelőberendezéseinek feldolgozását megkezdtük. Néhány községben gyűjtöttünk adatokat a számrovások továbbélési formáira, a mai egyszerű számolásmódjainkra is, melyeket a Savaria Múzeum néprajzi gyűjteményében található rovásfákkal együtt ugyancsak az 1964. évi értesítőnkben ismertettünk. A fentebb említetteken kívül még a földművelésre, kisiparokra, táplálkozásra — ezen belül főleg a vajnyerés módjaira —, továbbá hiedelmekre és népszokásokra vonatkozóan is gyűjtöttünk adalékokat. Mint a felsorolásból kitűnik, érdeklődési körünk, kutató, ill. gyűjtőmunkánk elég sokoldalú. Vidéki múzeumokban ugyanis — ellentétben az Országos Néprajzi Múzeummal — a szakemberek nem specializálhatják magukat egyetlen néprajzi témakörre. Ez a tény bizonyos fokú előnye mellett hátrányt is jelent, mert a többoldalú tevékenységgel a vidéki kutatók szétforgácsolják alkotóerejüket. 1964-ben a tárgy- és témagyűjtő napok száma: 62. Ebből 16 napot a népi műemlék felmérésre, 10 napot pedig tárgygyarapításra fordítottunk. A gyűjtött tárgyak száma 752 db, az alábbi témamegosztásban: Lakáskultúra 13 db Viselet, textil 4 db Kerámia 35 db Kisiparok 522 db Díszítőművészet 5 db Hagyomány tárgyai 2 db (népszokások) Az előző évhez hasonlóan a legjelentősebb gyarapodás most is a kisiparok tárgykörében mutatkozik. Az anyag többségét egy 438 darabból álló kovácsműhely felszerelése képezi, melyet 1964. december 11-én AGG JÁNOS jaki kovácsmestertől vásároltunk. Továbbá egy cipészműhely 46 darabból álló szerszámanyaga; melyet Egyházasrádocon özv. GYURÁTZ JózsEFNÉtől vásároltunk december 28-án. A gyűjtésnél arra törekszünk, hogy egy-egy kisiparos teljes műhelyanyagát szerezzük meg múzeumunk számára, miáltal akár a tematikus kiállításoknál, akár a létesítendő skanzenben komplett műhelyeket mutathatunk be. Összesen 18 községből gyűjtöttünk tárgyakat. Jakról 473 darabot, Egyházasrádocról Földművelés 53 db Állattartás 10 db Gyűjtögető gazdálkodás 42 db Vadászat 5 db Halászat 3 db Táplálkozás 56 db Építkezés 2 db 358