Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)
Bárdosi János: Németh Antal élete és munkássága
61 Savaria Múzeum Helytörténeti Adattára. 62 U. о. 348 társai nevében Horváth Ernő természettudományi muzeológus mondott búcsúbeszédet, aki a búcsúszavak közepette kellőképpen ki hangsúlyozta eredményes múzeumi munkásságát is : „...az amit, mint élö alkottál, cselekedtél, minden amit hátrahagytál, tovább él s Te is tovább élsz köztünk drága Tóni bácsi. Munkád és szeretett kis múzeumod minden tárgya - a legkisebbtől a legnagyobbig — Tereád emlékeztet. Hiszen korodat meghazudtolva, fáradhatatlanul gyűjtötted ezeket a járás területén, hogy mint muzeális értékeket megmenthesd az enyészettől az utókor számára. Ügyszereteted és buzgalmad, mellyel gyűjtőmunkádat végezted, minden fiatal számára példamutató lehet. Siratunk és gyászolunk drága barátunk, felejthetetlen munkatársunk. Tudjuk nehéz lesz betölteni azt az űrt, melyet a Te távozásod jelent. Most e fájdalmas, nehéz búcsú alkalmából is köszönjük neked életművedet, mely hirdetni fogja nevedet. Valamennyiünk, akik ma itt végtisztességből megjelentünk, megőrizzük emlékedet és amíg csak élünk szeretettel és kegyelettel ápoljuk." 61 Hogy milyen szerepet töltött be a mindig derűsen mosolygó, végtelenül szerény Németh Antal, a mindenki által szeretett Tóni bácsi, szülőhelye, szűkebb hazája,Vasvár közéletében, azt nagyon tömören fejezi ki Falusi Ferenc járási könyvtárigazgatónak megható búcsúztatója, melyet alább teljes szövegében közlünk: „A Járási Könyvtár és Művelődési Ház, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Járási Szervezete, a Hazafias Népfront Községi Bizottsága, a Községi Tanács és Vasvár egész társadalma nevében búcsúzom Tőled kedves Tóni Bácsi! „Minden halott annyi gyászt érdemel, mint amennyi szeretet vette körül az élőt." - tanítja Móra Ferenc, az egykori szegedi múzeumigazgató. S hogy Tégedet mindnyájan nagyon szerettünk annak egyik bizonyítéka ez az utolsó találkozás is. Amikor életpályádat áttekintjük, nem tudjuk mit becsüljünk Benned leginkább. A fáradhatatlan közéleti embert, az örökifjú, lelkes népművelőt, az egykori lapszerkesztőt, az autodidakta tudóst, az áldozatos, önzetlen hazaszeretetet tetteivel példázó férfit, a jóságos pedagósut, aki a múzeumban és az iskolában annyi szívvel és sze/etettel nevelte az ifjú nemzedéket annak megértésére, hogy a múlt emlékeinek megbecsülése elősegíti eredményeink jobb megértését s erőt ad a holnap harcaihoz, a munkatársat és barátot, aki szerénységével, közvetlenségével annyira szívünkbe férkőztél. A gondos családapát és szerető élettársat, vagy a bölcs derűt, amely nem hagyott elcsüggedni a legnehezebb helyzetekben sem. Amikor búcsúzunk Tőled megígérjük, hogy talán szeretteidnél is jobban féltett múzeumi tárgyaid megőrzéséről gondoskodunk, és nem szűnünk meg küzdeni azért sem, hogy az általad létrehozott gyűjtemény méltó elhelyezést nyerjen. Drága hangodat megőrzi a magnetofon-szalag, bölcs mosolyodat a fényképek s emlékedet Vasvár egyész társadalma oly kegyelettel, ahogy Te még röviddel ezelőtt dolgos kezeiddel honfoglaláskori sírokat tártál fel. Nyugodj békében Te örök nyughatatlan vasváriak Móra Ferencé kedves Tóni Bácsi!" 62 Németh Antal a hegyhátszentpéteri leletmentésen. (Utolsó felvétele.)
