Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Bárdosi János: Németh Antal élete és munkássága

Csak sajnálhatjuk ma is, hogy ilyen állapotban maradt a gyűjtemény egészen haláláig. Életében nem oldódott meg a vasvári múzeum végleges elhelyezési problémája, ill. helyiséghiánya. Ez nemcsak sok gondot és bosszúságot okozott neki, hanem bizonyos fokig gyűjtőmunkájában is gátolta. Múzeumi értekezleteken több ízben hangoztatta: minden vágya, hogy megérhesse azt, amikor a vasvári múzeum kiállítási és raktározási problémái megoldódnak, s gyűjteménye valóban méltó elhelyezést nyerhet. Ez a kívánsága nem teljesülhetett. Szülőhelyét Vasvárt és vidékét mélységesen szerette. Nem véletlen, hogy élete utolsó évtizedeit múltjának felkutatására szentelte. Jól ismerte a Vasvár környéki és főleg a hegyháti nép életét. A muzeológiát autodidakta módon művelte ugyan, de tájékozott volt a régészetben, néprajzban egyaránt és különösen kitűnt helytörténeti ismereteivel. A múzeum iránti szeretetét, lelkesedését, fáradhatatlan gyűjtőtevékenységét, munkabírását tekintve, bármelyik fiatal szakember elé példaképül állíthatjuk. Különösen kimagasló eredményeket ért el a múzeumi népművelő munka terén. 1953-ban a Pécsett megtartott, tapasztalatcserével egybekötött, dunántúli múzeumok értekezletén a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztályának kiküdöttjei az ő népművelő módszerét ítélték országos viszonylatban a legjobbnak.

50 „1956. január 3 — 5 között a Népművelési Intézet és Vas megye tanácsa művelődési osztálya közösen rendezett tapasztalatcserét az 1955. évi országos néprajzi gyűjtő tanfolyamon részt vett mintegy 30 népművelési aktíva számára. Az ország minden részéből összesereglett hallgatók foglalkozásánakgerince: Bakó Ferenc— az egri múzeum igazgatója — "falumonográfiákról tartott két előadása és Németh Antal gyakorlati bemutatója volt." (Dömötör Sándor közlése.) Németh Antal szerénységével, derűs mosolyával, közvetlenségével öreget és fiatalt egyaránt meg tudott nyerni szűkebb hazájában a múzeumügy számára, akik aztán vasárnap délelőttönként — de adandó alkalommal máskor is — órákat töltöttek el a múzeumban, hogy megtekintsék újabb szerzeményeit, meghallgassák magyarázatait, s ha kellett, segítettek is neki, akár a múzeumi tárgyak rendezésében, akár a gyűjtésben. Ő tehát meghitt, közvetlen kapcsolatot tartott fenn a múzeumbarátokkal és a helyi látogatókkal. Szinte minden alkalommal tudott számukra valami újat mutatni vagy mondani. A mindenki számára egyaránt érthető, egyszerű stílusban és jó pedagógiai érzékkel megtartott tárlatvezetéseivel külön élvezetet nyújtott a csoportos látogatóknak. Nem volt híve a tárgyak mellé kiírt több soros magyarázó szövegeknek, mert szerinte a látogatók többsége szívesebben fogadta az élő szóval megtartott ismertetést, tárlatvezetést.

51 Legszívesebben az ifjúság számára tartott történelmi és múzeumi vonatkozású előadásokat, hogy felkeltse bennük az érdeklődést az elmúlt idők történelmi eseményei, a letűnt korok tárgyi emlékei és a nép hagyományai iránt. 1960-ban a vasvári Járási Művelődési Ház TIT-szervezete, jó népművelő munkájáért oklevéllel tüntette ki. 1962-ben pedig megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést. A tudományos kutatások területén együtt dolgozott a vasvári régészeti feltárásoknál Járdányi Paulovics Istvánnal, Kádár Zoltánnal, Koós Sándorral, Szabó Györgygyei, Nováki Gyulával, Hegedűs Zoltánnal, természettudományi vonatkozásban Bendefi Lászlóval, Horváth Ernővél, a helytörténeti adatgyűjtésben Iványi Bélával, néprajzi téren pedig Dömötör Sándorral és e sorok írójával. A helyi régészeti ásatásokat kronologikusan leírta „A vasvári Járási Múzeum" című közleményében,

52 melyek közül a vaskohászati kutatások eredményeit tartotta legjelentősebbnek. 50 V. ö.: A vasvári múzeum sikere. Vasmegye c. napilap. 1953. jún. 28. IX. évf. 150. sz. 8. 51 V. ö.: Németh Antal: A vasvári Járási Múzeum. Savaria 1. 319. 52 U. o. 346