Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Bárdosi János: Németh Antal élete és munkássága

borravaló pénzéből könyveket vásárolt. A könyvek iránti érdeklődése, szeretete és ragaszkodása egész életében megnyilvánult, s több száz kötet könyvet és folyóiratot gyűjtött össze magánkönyvtára számára. Ifjúkorától kezdve szorgalmasan tanulmányozta az elsősorban történelmi és muzeológiai vonatkozású szakkönyveket, szakfolyóiratokat, hogy pótolhassa mindazt, amit rajta kívül álló okok miatt az iskoláktól nem kaphatott meg. Már budapesti évei alatt próbálkozott versírással. Tehetségére és szorgalmára jellemző, hogy a verseken kívül történeti vonatkozású cikkei is megjelentek a vasvári, szombathelyi újságokban, sőt a Herkó Páter-ben is. 1910-ben jólsikerült tárcában írta meg a győrvári kuruc diadal történetét: „Győrvári harc" címen.

4 1911-ben jelent meg: „Istenem, de szomorú volt... 1711" című verse.

5 1912-ben visszatért szülőhelyére Vasvárra, ahol azonban nem folytatta tanult szakmáját, mivel dr. Nóvák Béla ügyvédi irodájában kapott írnoki állást. Ezen a munkahelyen töltött negyed évszázadot, leszámítva azt az időt, melyet az első világháború idején a fronton szenvedett. Nóvák Béla hivatali teendői mellett helytörténeti kutatásokkal is foglalkozott, azonkívül elbeszéléseket, novellákat, újságcikkeket írt. Tevékenysége nagy hatással volt a költészet iránt melegen érdeklődő, a verselgető, irodalomszerető és a történelmi búvárkodást kedvelő közvetlen munkatársára Németh Antalra.. Egyrészt Nóvák Béla segítő szándékú bíztatásával, másrészt megváltozott munkakörülményeivel magyarázható, hogy versei 1912—13-ban sorra jelentek meg a VASVÁR ÉS VIDÉKE című szépirodalmi, társadalmi és közgazdasági hetilapban: „Vallomás"

6

, „Karácsonyra"

7

, „Sűrű ködben"

8

, „Búcsúzás"

9

, „Merengés"

10

, „Levelet várok"

11

, „Tavasz"

12

, „Pünkösd"

13 stb. címmel. Békés munkálkodását az első világháború kitörése zavarta meg. Fiatalon vonult be katonának Szombathelyre a 83. gyalogezredhez. Rövid ideig tartó kiképzés után csakhamar a szulosovai, Nida menti, s a kárpáti harcokban vett részt. 1915-ben Boborkánál megsebesült. Felgyógyulása után az olasz fronton, a piavei harcokban is szenvedett, ahol megbetegedett és ezért — az egyhuzamban eltöltött 45 hónapos frontszolgálat után — végre Németh Antal felszólalás közben. 4 Az eredeti kézirat a vasvári Járási Múzeumban. A cikk megjelent a Vasvár és Vidéke 1910. szept. 11-i számában. (V. ö. u. o. szerkesztői üzenettel a szept. 4-i és az okt. 2-i számban. 5 Vasvár és Vidéke c. hetilap (a továbbiakban: V. és V.) 1911. szept. 10. VI. évf. 37. sz. 1. 6 U. o. 1912. máj. 5. VII. évf. 18. sz. 2. 7 U. o. 1912. dec. 22. VII. évf. 51. sz. 1. 8 U. o. 1913. jan. 12. VIII. évf. 2. sz. 1. 9 U. o. 1913. febr. 16. VIII. évf. 7. sz. 1. 10 U. o. 1913. febr. 23. VIII. évf. 8. sz. 2. 11 U. o. 1913. márc. 2. VIII. évf. 9. sz. 3. 12 U. о 1913. márc. 30. VIII. évf. 13. sz. 2. 13 U. o. 1913. máj. 11. VIII. évf. 19. sz. 2. 340