Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Nógrádi Géza: Tapasztalatok egy vándorkiállítás forgatása közben

A látogatókönyvből nyitólapok időtartamára biztosíthatják a figyelem ébrentartását. Ezenkívül szükséges lett volna két darab magyarázó tabló alkalmazása is, amely felkelti a figyelmet. Az egyiket a tanácsház előtt, a másikat pedig a kiállítás bemutatására szolgáló épület előtt kellett volna az utcán elhelyeznünk. Ezek alkalmazása jelentős mértékben megnövelte volna a kiállítás látogatóinak számát. A kiállítás időtartamáról szólva; a forgatás megkezdése előtt úgy határoztunk, hogy egy községben a kiállítás két hétig lesz megtekinthető, a gyakorlat során azonban bebizonyosodott, hogy átlagosan egy faluban 21,4 napig volt a kiállítás. Mindez abból adódik, hogy Vasegerszegen például a hófúvások miatt négy hétig állott a kiállítás, viszont Bejegyertyánosban, ahol egy teremben vetít a mozi és ugyanitt hangzanak el az egyéb előadások, itt folyik a falu kultúrélete, nem maradhatott a kiállítás tovább tíz napnál. A sárvári járásban lebonyolított forgatás 706 napnyi időtartamában — a kiállítás megtekintésére szolgáló napokon kívül — a kiállítás lebontásával, szállításával és felállításával eltelt idő is bent foglaltatik. Ha az abszolút számot összevetjük a kiállítás látogatóinak számával, akkor egy napra átlag tíz látogató (pontosabban 9,9 fő) jut. A kiállítás népművelési eredménye csupán a látogatószám nagyságában mérhető, mivel a látogatókönyv csak a nevek bejegyzésére szolgált, és nem volt lehetőség arra, hogy a látogatók véleményét külön íveken, vagy akár a látogatókönyvben rögzíthessük. A kiállítás látogatókönyvét a nyitvatartás alatt a kiállítást fogadó szerv kezelte. Különösebb kérés nélkül a nyitó lapra majdnem mindig díszes betűkkel írták fel a falu nevét, sőt még rajzokkal is ellátták. A látogatószám alakulása mellett ez a tény is bizonyítja a kiállítás sikerét a bemutatott községekben. A tíz látogató nem sok naponta. Viszont ha figyelembe vesszük, hogy a kiállítás naponkénti nyitvatartása nem volt több egy óránál, akkor ez a vidéki múzeumi viszonylatban is jelentős eredmény. A Múzeumi Híradó 1951. III. számában Patay Pál már szorgalmazza a vándorkiállítások falura történő szállítását. Cikkében felveti hogy a vándorkiállítások is jelentős költséget igényelnek, viszont ha kiszámítjuk az egy látogatóra eső összeget, akkor „... azt hiszem a mérleg az utóbbiak javára billen." Patay Pál ha jól is látta a kérdéseket 1951-ben, de gyakorlatban, és különösen vidéki múzeumok által saját erőből készített és forgatott vándorkiállítások gyakorlatában még akkor nem győződhetett meg a reális eredményekről. 333