Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

László Gábor: A szombathelyi vasutasok részvétele az 1904-es országos vasutas sztrájkban

hogy minden tőle telhetőt el fog követni a vasúti dolgozók érdekében. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy már ekkor a vasúti dolgozók körében nem sok hitele volt sem a kormány, sem a kereskedelmi miniszter ígéreteinek, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy vasutasaink már március hó folyamán felvetették a sztrájk gondolatát is arra az esetre, ha kérésük nem kerül tárgyalásra a parlament elé. Érdemes e ténnyel kapcsolatban idéznünk a korabeli sajtójelentéseket.: ... "Május 8. Ez az a határidő ameddig a MÁV csalódott alkalmazottainak követelése lejár... Addig vagy meglesz a többszörösen megígért fizetésrendezés, vagy pedig bekövetkezik a sztrájk és a velejáró mérhetetlen országos bajok beláthatatlan sora... Egy jelszó a távírón, vagy a telefonon és minden vonalon megszűnik a forgalom."

6 A helyzet komolysága és sürgőssége nyomán Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter 1904. április 13-án valóban be is nyújtotta törvényjavaslatát a vasutasok fizetésrendezéséről, amely meg is történt, de úgy, hogy abban nem volt köszönet. A béremelési intézkedés tehát csak látszatintézkedés volt, pedig egy hatásos bérrendezés ugyancsak ráfért volna a vasúti dolgozókra, hiszen köztudomású dolog volt nyomoruk, alacsony életszínvonaluk. A korabeli Vas megyei sajtó a fizetésrendezés megtörténte után terjedelmes helyet szentel a vasúti dolgozók életkörülményei leírásának a Vasutasok nyomorgása с cikkében: ... "Az illetményszabályzat III. táblázatában vannak felsorolva azok a páriák, akik bár fizikailag a legnehezebb szolgálatot végzik, mégsem részesülnek emberséges fizetésben, bánásmódban... Az állomási málházó, a pályaőr, a váltóőr, a fűtő, meg a vonatmálházók— szörnyűség elnézni, hogy milyen gyalázatos javadalmazása van ezeknek az embereknek. Ezek a rabszolgák, akiknek se éjjelük, se nappaluk, akiknek a büntetésből is a legtöbb jár ki, mert a vasútnál mindenki felljebbvalójuk- 500 korona fizetéssel vannak kinevezve és ez a már javított kiadású fizetés majd csak 20—25 év múlva érik el a maximumot a 720 koronát, ha ugyan élvezője előbb el nem pusztul a nyomorgásban. Miből éljenek tehát a szóban levő alkalmazottak? Első fizetése után jár neki havonta 41 korona 66 fillér. Ebből a levonások egész sora következik: 5.21 korona a kinevezési 5%, 1.25 korona a rendes, 3% nyugdíj levonás, 0,20 korona betegség, és 0,66 korona adó, összesen: 7,32 korona. Marad havonta nem több, mint 34,34 korona. Ebből a pénzből megélni, sokszor számos családdal nemlehet. Folyamodik tehát egy havi előlegért, kap 41.66 koronát, ami egyöntetű új 3.47 korona levonással, úgy, hogy legtöbbjének a kezéhez tényleg kiutalt összeg 16—18 koronánál nem több. Ezeknek a páriáknak a legtöbbje csupán az utasok és felek jóvoltából él, egy korona büntetés helyett inkább eltűri az ütleget, mert egy korona nála egy vagyon... "

7 Mindezek következtében érthető tehát az, hogy a bérrendezés, amely egyenlő volt a vasúti munkásság becsapásával, országos viszonylatban nagy elkeseredést váltott ki, s ennek a becsapásnak a következménye volt az, hogy a vasutasság most már komolyan, alapos előkészítő munkával készült érdekeinek megvédésére, készült a sztrájkra. A sztrájk: A sztrájkkal kapcsolatos megtorló intézkedések kivédésére az államvasutak dolgozói 1904. márc. 27-én Budapesten ülést tartottak, amelyen elhatározták egy országos sztrájkalap létrehozását abból a célból, hogy a mozgalom esetleges áldozatait abból ellássák. Az ülés határozatának megfelelően a hivatalnokok 10, az altisztek: 5, a szolgák: 2 koronával járultak hozzá a sztrájkalap létrehozásához. 6 Szombathelyi Friss Újság: 1904. márc. 27. 7 Szombathelyi Friss Újság: 1904. ápr. 18. 318