Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Szövényi István: A szüret jelentősége a régi Kőszeg gazdasági életében

victu (élelemmel) 4 kr, absque victu (élelem nélkül) 8 kr. Egy putonyos, vagy Mustolonak 8 kr, 12 kr, Préssölönek éjei nappal 12 kr, 24 kr ... "

48 Érdekes összehasonlításra ad alkalmat, hogy ugyanakkor 1 rőf posztó 1 Ft 15 kr, 1 pár dupla talpú csizma patkolással 1 Ft, 1 dolmány és nadrág varrása 45 kr, 1 itce bor 3 —6 kr, 1 font hús 4—5 kr volt. A szőlő után lerovandó adónemek hajdan a következők voltak: hegyvám, dézsma, portio és kis adó.

49 A hegyvámot mustban rótták le a szőlősgazdák, a dézsma, a termés tizede a püspököt illette, a portiot vödrönként fizették a szőlő után, a kis adó megállapítása pedig fundusonként, házanként stb. történt. A lakosok a szüretet csak azzal a feltétellel kezdhették meg, ha "minden ember előb az reá vetett kis adott, ugy egyéb restántiákat az kinek illik percipiálnipraestállya (tartozását megfizesse), hollott nem az kapuknál valaki előb le nem teszi, és cédulát nem producálhat az le tételrül ki nem bocsáttatik, ádmoneáltatván serio (azzal a komoly figyelmeztetéssel) hogy kiki az igaz kapukon, és nem az kerteken, vagy egyéb allattomban való járásokon ki mennyen, ha az reperiáltatik (rajta kapják) hogy ezen admonitiot (figyelmeztetést) megh veti keményen megh büntettetik, ugy ha raita irik mégh az szőlőtt is az edénybül ki öntiké az illyatin nyakasságáért.

50 A kis adó kivetésének mértékét a város mindenkori pénzügyi helyzete szabta meg, mert „csak az interesek (kamatok) fizetisire rendőltetett". Előfordult, hogy a házi pénztárban oly jelentős többlet mutatkozott, hogy az ínséges helyzetben levő kapásoknak elengedték a kis adó fizetését.

51 A jégverés vagy egyéb természeti csapás sem mentesítette a gazdákat az adófizetés alól, legfeljebb azt a kedvezményt kapták, hogy a hegyvámot ne mustban, hanem pénzben róják le.

52 A bordézsmát a város a győri püspöktől árendába vette, de nem a remélt haszonnal, mert néha a termelők oly silány minőségű mustot adtak le, hogy az abból készült bort „gyarlóságáért" csak áron alul lehetett értékesíteni.

53 Máskor viszont — kijátszva a dézsmaszedőket — a szőlő egy részét még szüret előtt értékesítették.

54 A hajdani bortermés mennyiségére megközelítő pontossággal a városi kamarás számadásaiból következtethetünk, a bor minőségéről pedig általános képet nyújtanak a „Szőlő Jövésnek Könyve" egykorú feljegyzései. íme néhány érdekesebb adat : 1741 : . . . „a Bor az tavalyinál jobb volt ugyan, de idegeneknek el nem lehetet adni" П44: „Hogy az Ur Isten kglmébül jó öszszel megh áldott, mind az föllyebb irt Esztendőknél jobb bor termetis". 1745: „Ezen esztendőben turheteö bort adott az Isten..." 1746: „Az nyárnak nagy sfeölöttéb való melegh volta miát édes bor termet." 1748: ". . .maid az Tokaivalis vetekedet..." 1749: ".. .mivel az Ur Isten az N. Város hegyeit előbb se az szőlő hellyre éret volna, korán való hideggel megh látogatta, a melly hidegh az szőlőt megh csípvén az Borais miatta igen savanyon maradót". 1751 : ".. .alább szerö bor termet." 1753: ". . .közép qvalitásó bor termet." 1755: ".. .jó bor termet." 1758: ".. .savanyú, és sovány bor termetis." 48 Vjkv. 1732. 215. 1. 49 Vjkv. 1721. 157. 1. 50 Vjkv. 1711. 385. 1. 51 Vjkv. 1726. 679. 1. 52 Vjkv. 1662. 454. 1. 53 Vjkv. 1719. 130. 1. 54 Vjkv. 1718. 93.1. 274