Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Katona Imre: Habán emlékek Vas megyében

kőmíves között 1622. októberében létrejött. Fridrich kőmíves a fal „Eölytöl egj forjntot" kért, „mertt azt mongja nehezeben raknj igy hogy nem mynt mes(s)zel"

38

. Egy október 12-i levél szerint „Azta Keő Rakást az melljet az Fridrik Rak az Dauid hazánál Az Uy Keresztien azt mondia hogi Fligll Maurnak hyak."

39 A kőfalon belül voltak a házaik, melyeket egy későbbi — már Batthyány Ádám idejéből való — évszám nélküli beadvány szerint maguk építettek azon a telken, melyet Batthyány Ferenc bocsátott rendelkezésükre.

40 Ezek az adatok is azt bizonyítják, hogy az azonos helyről kiinduló csoport a nagyjából megegyező távolságot közel egy-két napi eltéréssel tette meg. Tehát a Bethlen által 1622ben Alvincen letelepített új keresztények ugyanúgy Ditrichstein morvái birtokairól, Maskowitz és Alexowitz környékéről származnak, mint azok az újkeresztények, akiket Batthyány II. Ferenc 1622. júliusában birtokain letelepített. Az egyes csoportokkal különkülön kötött szerződést a földesúr, illetve az őt képviselő tiszttartó. A szerződés általában egy-egy évre szólt s mindig a csoport legidősebb tagja (Brüder Eltöszten) és a házvezető (Haushalter daselbsten) előtt kötötték,

41 ugyanúgy, mint ezt a morvaországi, illetve felvidéki esetek mutatják. Az egyes mesterekkel, vagy csoportokkal kötött szerződésen kívül a földesúr és a már letelepített újkeresztények között egy olyan megállapodásra is sor került, mely az egyéni szerződésekben már nem található meg, még visszautalás formájában sem. E megállapodás a letelepedett közösségek fennmaradását, hitéletük szabadságát és szociális létesítményeik működését biztosította.

42 Míg például Sárospatakon I. Rákóczi György 1647. december 17-én nemcsak házakat adott a letelepedett habánoknak, hanem négy egymással összefüggő, összetartozó jobbágy telket is

43 Nyugat-Magyarországon, a Batthyányaknál letelepedő újkeresztényeknek pusztán helyet és engedélyt adott a földesúr hogy házaikat maguk felépíthessék. A házakhoz azonban nem kaptak sem földet, sem, rétet. Ugyanakkor Batthyány Ferenc megengedte, hogy a letelepedett közösség egy tanítót (papot, gondviselőt), egy házigazdát, egy vargát, egy szabót, egy takácsot és egy iskolamestert tarthasson. A takácsra azért van szükségük, „hogy az eo Ruhazottjokban megmaradhassanak", míg az iskolamesternek az a feladata, „hogy az megh nevelkedett gjermekek az Vénekttől felelemei es Isteni Szolgálatban neveltessenek fel".

44 Az előzetes, 38 OL. Batthyány es. lt. Miss. 4480. Batthyány II. Ferenc Marusich Mátyás németújvári várnagyhoz írt levelében olvashatjuk: „Az my az kwmwes dolgát illetj kérlek az Friderikkel uigez, hogy az w szolgainal tsinalva megh az Dauid Hazánál edgy fal kell, de nem kell ahoz sem mez, sem penigh föweny, hanem csak az fa mohajaual kell azt megh czinalny, az minta az Uy körezzteny megh mutatya, de mindiart vigez vele mint uenne ölitül annak a falnak és az mi ahoz kell azt mindgyárast megh kellene szörözny..." 39 OL. Batthyány es. It. Marusich Mátyás levele Batthyány II. Ferenchez. (Németújvár, 1622. X. 8.) Miss. 30. 487. U. o. Miss. 4482. 40 OL. Batthyány es. lt. Tiszttartókkal való levelezés 1 — 201. csomó, 192. sz. 41 Iványi B. i. m. 19. 42 Lásd. 40. sz. lapalji jegyzetet. 43 Román János: A habánok Sárospatakon, 10. 1. 44 Az előzetes megállapodásra utaló beadványt az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük: (E. n.) Az Tekintetes es Nagos Groff Battyanj Adam Urunknak eo Naganak mj Viköröszttyenek Alázatosan es Kenierges Keppen Zolottunk: Elezer mivelhogi Groff Urunk: Az Fölséges Istentul Magistraltatuan téteket s az menire illikis Az Uraságnak Zegeni Istenben idvözoltt Urunk után eo Naga uiseli gondiat, Es mj vi körösztienek az Zegeni Istenben idvözwlt Urnák Kérésére Enjhanj Rendbelj Embereket Zolgalatra be boczatatunk, Es Groff Urunk eo Naga tudja, Azokhoz zeretetel es jo akaratai volt, Az meljen Isten az mas Világon megh fizethi Mivel hogi penighlen mj Groff Urunkal eo Nagaval esmerettlenek vagiunk Annakokaert az mi gondviselőink leg jobnak iteltek, Groff Urunkatt eo Nagatt Alázatosan meg találnunk hogi ha eo Naganak kedves jo Akaratija volna, az mj népeink közöl Touabra ualameliket megh tartanj, Auagj boczutt ad eo Naga ha penigh len eo Naganak akarattja nem volna ahoz: Az mj gondviselőink, Kérések alázatosan az volna hogy eo Naga, Az mj nepeinkett, mindenesttől fogva el boczatana, es Azokatt késérökel, Vamokall, 249