Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)
Katona Imre: Habán emlékek Vas megyében
újváron halt meg s a Nyugat-Magyarországon letelepedett anabaptisták vezetője (diener der worts) volt. Halálát hittársai is feljegyezték krónikájukban. 27 Az összes telepítések közül az 1622. évit ismerjük legkevésbé. A legutábbi esztendőkig azt sem tudtuk, hogy 1622-ben, vagy 1623-ban volt-e a legnagyobb és legjelentősebb telepítés. Sajnos, még a közelmúltban elhunyt Iványi Bélának, a Batthyány-levéltár legkitűnőbb ismerőjének sem sikerült olyan adatokra bukkannia, melyekből a NyugatMagyarországon 1622-ben letelepedett új keresztények származása kiderülne. Van ugyan a Batthyány-levéltárban egy keltezésnélküli levél, mely a Batthyány-birtokra telepedett anabaptisták helyzetével, problémáival foglalkozik s megemlíti, hogy az új keresztények a földesurak és a lakosság zaklatásai miatt kénytelenek visszaköltözni korábbi tartózkodási helyeikre, azonban a levél ezeket a helyeket nem nevezi meg. 28 Csak az anabaptista krónika segítségével sikerült ezekre rábukkannunk. Már a korábbi kutatóknak feltűnt, hogy 1621 — 22-ben az anabaptista kollektívákon belül bizonyos mozgás, fluktuáció figyelhető meg. 1621-ben a morvái újkeresztények egyrésze pl. Csejtére és Vagyócra, 1622-ben pedig Szobotistre, Brodzkóra, Vittembe, Kosztolányra, Lévárdra és máshová költöznek át, különösen Ditrichstein érsek üldözései elől. Mint krónikáikból kiderül, főleg két Haushabent ért ilyen súlyosan az üldöztetés. E két, legtöbbet szenvedett „udvar" a maskowitz-i és az alexowitz-i volt. „Az Úr azonban mint Izrael fiait egykor Egyiptomból őket is kivezette Morvából." A krónika további részeiből kiderül, hogy a Michel Kocher, Thoman Wilhelm és Albrecht Grob vezetésével elindult csoport egy része Erdély, más része pedig Nyugat-Magyarország felé indult. 29 A krónika Nyugat-Magyarországot „Krabaten"-nek nevezi, mely kétségtelenül a horvát-vend lakosságú Vas megyére vonatkozik. Gondolhatnánk Nyugat-Magyarország északi részeire is, így különösen Sopron megyére, melynek ekkor a vallásilag meglehetősen liberális protestáns Nádasdyak voltak a birtokosai, 30 azonban a krónikákból egyértelműen kiderül, hogy a Maskowitz-ról és Alexowitz-ról elinduló csoport egy része nem a Nádasdyakhoz, hanem a Batthyányakhoz igyekezett. Egyébként a krónika adatait az is megerősíti, hogy Bethlen Gábor 1622. július 4-én újabb anabaptistákat telepít le Alvincen. 31 Eszerint az "Zieglschmid: 815. Putz ill. Butzlőrincre Isd: Zieglschmid: 657, 673. „IN DISEM 1632 JAR/den 16 July) gegen Abent Zwischen 3 vnd 4 Vhr (ist der Br: Lorentz Putz) ein diener des worts (welcher der gmain JenSeit der Thonaw in Crabathen) bey Neun Jaren im wort des Euangelions gedient (Zu GISSingen mit fridlichem 3 hertzen im herren entSchlaff." 28 OL. Batthyány es. lt. Tiszttartókkal való levelezés 1 — 201. csomó 192. sz. 29 „3. Br: des worts Zugén mit írem uolckh in 7bürgen ain tails uolckh über die Thonaw) (die maiSten HeSen Sich in Nid(er) vnngern ein" — olvasható a krónika széljegyzetén, majd: „So Schickhet man auch ein Völckhl Sambt ainem diener des worts in Crabathen auf des Herren) BathJani offers anSuechen vnd guten erbüeten Doch maist tails nur Amptleüth dem Herren in Seine dinst vmb gebüerlichen Jar Lohn. .." Zieglschmid: 758. 30 A Sopron megye nagyrészét kitevő Sárvár Alsó és Sárvár Felsővidéki uradalom Kanizsai Orsolya Nádasdy Tamással 1536-ban kötött házassága révén — mint Kanizsai hozomány — került Nádasdy Tamáshoz. A hivatalos beiktatásra azonban csak — több mint 20 év múlva — 1559-ben került sor. Nádasdy Ferenc országbírónak a Zrínyi—Frangepán és Wesselény-féle összeesküvésben való részvétele miatt történt kivégzése után a birtok egyideig a kincstár, majd a Draskovich és Széchenyi családok birtoka. 1881-ben kerül az Esterházyakhoz I. Lipót adományaként. 31 A Michel Kocher, Thoman Wilhelm és Albrecht Grob Erdélyben történő letelepedését krónikáik is feljegyezték. Layer egyik cikkéből ismeretes, hogy Bietz Gyula talált egy krónikát a gyulafehérvári Batthyány-levéltár féle kéziratai között, melynek sorai e letelepedést kétségtelenné teszik. A kérdéses rész így hangzik: „1623 (október) Das maiste volks ist aus zwaju haushalten Majkawitz (Maskowitz!) und Ollechkowitz sampt drejen Bruedern des worts Michl Kocher, Thoman Wilhelm und Abrecht Grob in saer bösen wetter zu den unserigen in Sübenburgen gezogen." — Layer Károly: Az erdélyi habánok története. A Műgyűjtő, 1928. 146-147.1. 247
