Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Bárdosi János: Újabb adatok Vas megye számrovásainak ismeretéhez

3. kép. Malomvám rovásfa Sárvárról. A rovásfán közvetlenül a fogantyú után két függőlegesen — vagyis a fa hosszanti tengelyére merőlegesen — beégetett záróvonal között, egy ugyancsak égetéssel bemélyített X vagy ferde kereszt, ún. andráskereszt alakú tulajdonjegyet láthatunk mindkét oldalon. Ez a páros, hasított rovásfa szintén egyfejű, de — a szarvaskenditől eltérően — nem csapolásos megoldással illeszkedik a rovásszár a rovásfejhez, hanem csak egyszerű ferde, rézsútos bevágással. A pontos illeszkedést azonban ezen is a rovásfejbe — égetett lyukakba — ékelt két faszeg biztosítja. Az eltűnt rovásszáron e szegek befogadására alkalmas lyukak lehettek. Az egyik faszeg már elveszett. Erre a rovásfára késsel vágták be a rovásjeleket. Minden bevágott rovásjegy egy egységet jelöl. A jelek az egyik oldalon a rovásfa fogantyúval ellentétes végéről indulnak, a másik oldalon pedig közvetlenül a fogórész, ill. tulajdonjegy mellől. Az egyes jelcsoportok kis összekötött kettőspontszerű mélyítéssel, ill. kis vesszővel vannak elválasztva egymástól, ami azt jelzi, hogy a vámlevonás több ízben történt. Az egyik oldalon: 3:3:3:3:3:3, azaz: 6X3 tehát 18 rozsegységet, a másik oldalon pedig: 3:1, illetve 3 + 1, vagyis 4 búzaegységet jelöltek. A viszonylag kevés számú jelből ítélve aligha gondolhatunk arra, hogy a molnár az egész évi őrleményeinek levont vámmennyiségét jelölte e rovásfára. Sokkal valószínűbb, az alábbi két feltevésünk : 1. Egy személy, egy gazda őrlésre bevitt búzájának és rozsának levont vámegységeit mutatják e rovásjegyek. Ezt sejteti velünk a fejrészen látható tulajdonjegy is. Feltűnő a rovásjelek hármas csoportosítása. Lehetséges, hogy a rovásfa tulajdonosa nagyjából azonos mennyiségű gabonát vitt egy-egy alkalommal a malomba őröltetni, s így a molnár által levont vámmennyiség is következetesen ismétlődhetett. A rovásfáról ebben az esetben még azt is láthatjuk, hogy tulajdonosa jóval több rozsot őröltetett, mint búzát, ami azt is valószínűsíti, hogy az előbbiből nagyobb mennyiséget termelt. SEBESTYÉN GYULA írja 1903-ban: „Az erdélyi molnárok a tulajdonosokkal, őrletőkkel még ma is rováson számolnak el. A maradibb falvak mészárosai ma sem könyvre, hanem rovásra hiteleznek."

16 Ebből is kitűnik, hogy még a XX. század elején is alkalmazták ezt a régi jól bevált nyilvántartási módot. 2. Másik feltevésünk szerint viszont e rovásfára nem azt a gabonamennyiséget jelölték, amit a molnár a gazdától vámként közvetlenül az őrlés előtt levont, hanem azt a részt, amit a — meghatározott helyen és bizonyos időszakban összegyűjtött — vámgabonamennyiségből a molnár (vagy esetleg a malombíró) kapott munkája fejében. A város és a földesúr malmában levont vámgabonát ugyanis külön ládában, hombárban tartották. Amikor a láda megtelt az őrlések fejében levont gabonával, akkor elosztották, elrészelték. Sebestyén Gyula: I. m. 101. 221