Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Horváth Ernő: Pleisztocén famaradványok Szombathely környékéről

jégkori rétegeket finom folyami homok alkotja, mely ma szigetszerűen (eróziós tanuhegy) emelkedik ki a tájból. Környezetében a későbbiek során ezek a rétegek lepusztultak és helyet adtak a fiatalabb korú, általában durva szemű kavicsoknak. A 3. sz. lelőhely tárgyalásakor említettük állati és növényi maradványait. JÁNOSSY DÉNES szíves előzetes szóbeli közlése szerint Lyrurus tetrix L., Rana MéhelyiBOLKAY, pockok, hód, stb. valamennyien hűvös klímára vallanak, de ezt teszik a növényi maradványok is, melyek vagy Picea Abies L., vagy Larix decidua MILL.-től származnak. Nézetem szerint a nagyobb valószínűség a Larix mellett szól, melyet HOLLENDONNERNEK is két megállapítása igazol : az egyik az a tulajdonság, mely szerint „szene igen apró darabokra esik szét és ezért nem szeretik", a másik pedig a szélesebb tracheidákon jelentkező ikergödörkéi. A maradványokon mindkettőt volt szerencsém tapasztalni. Élőlényei alapján a rétegek a Würm I-II. interstadiálisba helyezhetők. A kavicsrétegek, melyek Szombathely környékének vályog alatti 1 — 3 m-ét érintik, ennél fiatalabbak és az egyes helyek növényi maradványai alapján bizonyos eltéréseket mutatnak. Ezek egyrészt adódhatnak időbeli eltérésekből, de származhatnak különböző élőhelyekről történő szállításból is. Ez utóbbi csak nagyon szűk területre korlátozódik, mert az Ősgyöngyös útját ismerjük, melynek a Kőszegi hegység elég szűk kereteket szabott. Ez elsősorban a vízhez, vagy vízközeihez kötött növényeket érintheti, amennyiben a nagyobb áradások egyszer egy égerlápos, máskor egy fűzlápos területet érintettek inkább. így az egyik helyen inkább az Alnus, míg a másik helyen inkább a Salix maradványai uralkodnak. A magasabb, vagy távolabbi helyeken élő növények maradványai nagyob b esőzések, vagy hirtelen hóolvadásük vizével kerülhettek beágyazási helyükre. Ezt látszanak igazolni a lelőhelyeinkről előkerült ilyen jellegű növények is, illetve visszafordítva a dolgot, a következőket olvashatjuk ki a maradványokból. Figyeljük a maradványok méreteit, illetve a növényen elfoglalt helyét. A legnagyobb maradványunk a Gencsapáti melletti 2. sz. lelőhelyről került elő, egy 55 cm átmérőjű Alnus glutinosa tuskó. Kétségtelen, hogy a maradványunk helyben élt és ott fosszilizálódott. A másik nagyméretű leletünk szintén Alnus és Szombathelyről, a 4. sz. lelőhelyről került elő. Ezek tehát az erózióbázishoz közel éltei és azért maradhattak meg ilyen nagyméretű leleteik. Viszont feltehetjük a kérdést, hogy ugyanazon helyeken élő fűzek közül miért csak apró ágacskák kerültek beágyazódásra. Erre azzal felelhetünk, hogy a folyót kísérő fűzesek fűzlápok, rekettyések voltak, melyeket csak cserje termetű növények alkottak. Nagyságra a következő maradványunk egy Pinus silvestris ág darab, mely a Fagus silvatica-\al és a Sorb us aucupariasdX, valamint a kérdéses Acer pseudoplatanus-sal a környező dombvonulatot és a hegyek alsóbb régióit boríthatta, ahol már keveredhetett a Picea és Larix állományaival, melyeket a felsőbb régiókban felválthatott a Pinus montana állománya. Azt, hogy a Picea — Larix meglehetősen tiszta állományt alkotott a felsőbb zónákban, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy maradványai mindössze egyetlen fűzágacska kíséretében kerültek elő az 5. sz. szombathelyi lelőhely egyik iszaplencséjéből. A fűz is már itt lent keveredett hozzájuk, ha csak a rossz megtartású ágacskában nem Salix retusa-t kell látnunk. A többi felsorolt növény a 4. sz. szombathelyi lelőhelyről került elő. Itt sajnos a maradványokat a művelés alatt álló területeken nem tudtuk lencsénként elkülöníteni. Ha lehetett volna, talán a Pinus montana is elkülönült volna. Ezt jövőbeni gyűjtéseknél megpróbáljuk megvalósítani. Ez esetben talán több adathoz juthatunk annak tekintetében, hogy ezek az esetleg különböző hőigényű növényegyüttesek nemcsak térbeli és szintbeli, hanem időbeli eltéréseket is mutathatnak. Jelenlegi lelőhelyeink anyagai alapján megpróbáljuk ezeket a következtetéseinket is levonni. Az egész alapgondolata a Gyöngyös medrének változása és fokozatosan mai helyére való kerülése. Ez Szombathely térségében, a Würm időszaknak ebben a szakaszában (Würm I-III.) bizonyos fokú Ny-ról K-re való tolódást jelent. A Gyöngyös, illetve a Perint mai medréhez legközelebb levő lelőhelyünk (2. sz.) ugyan nagyon sokat nem mond, de feltehetjük, hogy ennek az időszaknak legfiata2* 19