Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)
Dömötör Sándor: Lakodalmi kalácsok Vas megyében
kalácsot. A Dunántúl más részein szórványosan fordul elő, a Duna—Tisza közén pedig másféle kalácsot értenek alatta. Kunszentmiklóson, Tiszántúl, Szentesen kulcsoskalács néven sütik a lakodalmi kalácsot, de NAGY GYULA is lehetségesnek tartja, hogy igen gazdag alföldi változatokkal van dolgunk, amelyekre a dunántúli forma, mint divathullám hatott. 76 A kérdés nem egyszerű, mert a századforduló körül Várpalotán, Tésen és Inotán kalinkószerűen készítették a kulcsoskalácsot. Nyolc tésztapálcát kulcsolással bonyolult rácsozatta formáltak és egy hosszabb tésztarúddal karikaszerűen vették körül. 77 Jászapátin (Szolnok m.) erre szolgáló kerek tepsiben sütötték a lakziba való kerek kalácsot. Nyolc szálból fonták össze az egészet, egy szál (tésztarúd) fogta körül a fonyást, rostélyos kalács volt a neve. 78 Jászteleken (Szolnok m.) a lakodalom fő száma a birkapörkölt: tetejére fonott kalácsot tesznek, úgy hozzák be. 79 Tiszabercelen (Szabolcs-Szatmár m.) csupán fonott kalácsot sütöttek lakodalomra, a mai cukros kalácsot nem ismerték. 80 Bogádon és Hosszúhetényben (Baranya m.) lakodalomba patkókalácsot (kiflit) sütöttek: kenyér helyett a húshoz is ezt ették. 81 Botpaládon (Szabolcs-Szatmár m.) kenyértésztából készült régen a lakodalmi kalács: lyukaskalács volt a neve. (Előfordult, hogy tréfából egy szál drótot sütöttek bele, hogy ne tudjanak belőle szelni.) 82 Büdszentmihályon (ma Tiszavasvári, Szabolcs m.) lakodalomra 40 cm átmérőjű, kerek kalácsot sütöttek, amely belül üres volt. A kalács tkp. egy nagy karika volt, amely két részből állt: belül magasabb, sima, fonatlan a karika, amelyet egy alacsonyabb, kettős (kétszálú) sodort fonadék vett körül. 83 Szegeden a fontos (fonatos kalács) volt a lakodalmak kultikus süteménye. 84 Kisújszálláson (Szolnok m.) kelt tésztából, jó zsírosan ablakos kalácsot sütnek lakodalomra. Élesztővel rendes kalácstésztát készítenek, a tésztát kilenc részre szakítják, mindegyiket megsodorják kisujjnyi vastagságú pálcikákká. Egy nagyobbat meghagynak, ebből kört alakítanak, nyolc tésztapálcát pedig belefonnak. A pálcikákat keresztben egymásra fonják és egy fonyást tekernek rajtuk, ahol találkoznak. Belülről kifelé haladnak: a középre teszik rá az ablakot. A kerek részt, a kilencedik részt csak akkor fonják körül, ha az ablakok készen vannak. Tojással megkenik és kemencében rozsdapirosra sütik. Ebből a tésztából mintegy 2 cm átmérőjű pereceket is készítenek a lakodalomra. 85 Sopron megyében a mihályiak a lakodalmi kálinkat kissé keményebb tésztából készítik, mint a kenyeret vagy a közönséges kalácsot. Egy zsompor lisztből, amely mintegy 5 kg-ot jelent, 5 — 6 lakodalmi kalinkó készül. A liszthez 1 kg cukrot, 15—20 tojást, csipetnyi sót, 1/2 kg zsírt vagy vajat, 5 dkg élesztőt tesznek, annyi tejjel, amennyit felvesz. A tésztát meggyúrják, megdagasztják, majd 15—20 cm-es rudakat formálnak belőle. Először két-két tésztarudat fektetnek egymáson keresztül, majd csavarnak egyet az egymást metsző tésztarúd párokon, összekulcsolják, összepödrik őket. Ezután újabb nyolc tésztarudat kulcsolnak az előbb összekulcsolt szálakra. A kalács közepét alkotó négyzet szabadon levő nyolc végére kapcsolják rá a nyolc rúd középső szárát és a szabadon 76 NAGY GYULA: Lakodalmas kulcsoskalács sütése Orosházán és környékén. SZÁNTÓ KOVÁCS MÚZEUM ÉVKÖNYVE, Orosháza 1959. 179-180. p. VIRÁGH FERENC: i. m. 71. p. 77 Özv. Simon Dánielné 82 éves parasztasszony, Szabó János 92 éves bognár és mások közlései alapján. Saját gyűjtés 1959. okt. 20. 78 Népművelési Intézet Népszokás Archívuma (a következőkben NINA, átadva a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárának): XV. 6/3. sz. 36. p. és XV. 6/5. sz. 13. p. (LUBY MARGIT gyűjtése 1957-ben.) 79 NINA: XV. 10/3. sz. 4-5. p. (IRÁNYI LUJZA gyűjtése 1957-ben.) 80 NINA: XIV. 38/1. sz. 32. p. (MAÁCZ LÁSZLÓ gyűjtése 1956-ban.) 81 Saját gyűjtés GUNDA BÉLA val. 82 NINA: XIV. 26/2. sz. 13. p. (LUBLY MARGIT gyűjtése 1956-ban.) 83 F ETTICH: i, m . 73, p. 84 BÁLINT SÁNDOR: A szegedi népélet. Szeged 1958. 44. p. 85 NINA: XV. 2/3. sz. 6. p. (SIMON JÓZSEFNÉ gyűjtése 1955-ben.) 186
