Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Dömötör Sándor: Lakodalmi kalácsok Vas megyében

Munkánkkal, genetikai adatainkkal a lakodalmi kalácsok etnográfiai problémáinak kutatásához szeretnénk megteremteni a tudományos bázist. Nem idealista rekonstrukciókra, archetípusokra, ezek alkotására törekszünk, hanem a mai művelődési és hagyományozási folyamat dialektikus kapcsolataira szeretnénk rávezetni a történelmi-néprajzi kutatást ezen a kis területen. Nem is olyan kicsi ez a terület, mint gondolnók : benne van az ember, létezésének minden eredménye és minden kudarca. MARX is figyelmeztet bennünket a táplálék óriási fontosságára az emberré válás során. így ír: „Az emberek akkor kezdik magukat az állatoktól megkülönböztetni, amikor élelmiszereiket termelni kezdik; olyan lépés ez, amelyet testi szervezetük határoz meg. Amikor az emberek élelmiszereiket termelik, saját anyagi életüket közvetve termelik. Az a mód, ahogyan az emberek élelmiszereiket termelik, mindenekelőtt maguknak a készen talált és újratermelendő élelmiszerek tulajdonságaitól függ."

12 Az ember számára a táplálék létfontosságú alapanyag. Ez az anyag alapjaiban, lényegében természete szerint közvetlenül is fogyasztható, felhasználható az emberi test üzemeltetésére, — mint pl. a levegő, — az ember azonban a táplálékot nemcsak szerveivel, nem csupán természetszerűen fogyasztja, hanem termeli is, vagyis szükségleteinek a leginkább megfelelő formákra alakítja át, mielőtt megeszi. Az ember a termeléssel a természet tápláló anyagait társadalmasítja, műveli, kultúrálja, emberiesíti, és ezt nem is egyszerűen, hanem áttételekkel igen sokféle eszközzel, sokféle módon teszi. A gazdasági tényezők, a gazdasági kényszer következtében a termelési mód időnként és csoportonként különleges életmóddá, etnikus specifikummá állandósul.

13 A lakodalmi kalácsok gazdag vasi formakincse lényegében nemcsak ennek az állandósult termelési módnak a magyar nép kultúrájának, hanem az egész emberiség alapkultúrájának, a magyarság történelme előtt átalakított természetnek is szerves része. A vasi kalinkó a vasi kerekkalács, a vasi életfa tehát nemcsak táplálék, hanem kifejezés is. Jelzi a történelem folyamán, a történelem meghatározott szakasza folyamán Vas megyében kialakult specifikus táplálék hagyományos fogyasztási formáját, amelyet a vasi társadalom termel ki csupán.

14 Az ember a sokszoros közvetítés, a formák rabja. Amikor termel, a történelem folyamán az általa leginkább megszokott fogyasztási formákra alakítja át a természetben meglevő anyagokat. Az előző nemzedékek által átalakított anyagokat is tovább formálja, korszerűsíti, módosítja,

15 KATONA LAJOS, a magyar folklór nagy teoretikusa 1905-ben így SÁNDOR: Adatok Vas megye néprajzához. (In: HORVÁTH FERENC, szerk.: Vas megye — Helytörténeti tanulmányok.) Szombathely 1958. 54 — 58. p., DÖMÖTÖR SÁNDOR: ŐrségBp. 1960. 114 — 127.p., DÖMÖTÖR SÁNDOR: Őrségi jegyzetek 1838-ból. Ethn. LXIX (1958), 287-290. p., DÖMÖTÖR SÁNDOR: Sopron megyei adatok a kalinkó készítéséhez és lakodalmi szerepéhez. Népr. Közlem. IV (1959), 167 — 171. p., v. ö. DÖMÖTÖR ÁKOS: A nagycenki pimbortánc. Soproni Szemle XIV (1960), 70-71. p., NAGY JÓZSEF: Hegyhátvidéki népszokások. Ethn. XI (1900), 309-321., 357 — 366. p., NAGY JÓZSEF: A Hegyhátvidék néprajzához. Népr. Ért. I (1900), 120 — 126., 132— 140

; p. NEMESNÉPI ZAKÁL GYÖRGY : Őrségnek leírása 1818. (Kézirat MTA) V. ö. MÉSZÖLY GEDEON : Az Őrség népe száz évvel ezelőtt. Ethn. XXVIII (1917), 99 — 112. p., MÁRTON JÓZSEF: Sorkitótfalu néprajzi vázlata. Ethn. II (1891), 63—68. p., SZIKLAY JÁNOS: Vasvármegye népe. In: Sziklay— Borovszky: Vasvármegye. Bp. 1898. 360 — 379. p. A szombathelyi múzeum néprajzi kézirattára (a továbbiakban S MNK rövidítéssel idézzük) is sok fontos részletet őriz. 12 MARX—ENGELS: A történelmi materializmusról. Bp. 1949. 5. p. (=A német ideológia. 1846.) MARX szerint „minden történetírásnak a természeti alapokból kell kiindulnia, valamint azokból a módosításokból, amelyeket a történelem folyamán az emberek cselekvései rajtuk végeztek." (U. o.) Alapfogalmainkkal kapcsolatban megemlítjük, hogy TRENCSÉNYI-WALDAPFEL IMRE „az osztálytársadalmak kialakulását megelőző ősközösség vallási viszonya i"-val kapcsolatban ma is általánosan elterjedt prehisztorikus képzetek"-ről beszél. (In: Vallástörténeti tanulmányok. Bp. 1959. 9. 50. p.) 13 BARABÁS JENŐ: Kartográfiai módszerek a néprajzban. Bp. 1963. 14 Népr. Ért. XLI (1959), 321. p. 15 GUNDA BÉLA: Műveltségi áramlatok és társadalmi tényezők. Ethn. LXIX (1958), 567 — 577. p. 170