Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Dömötör Sándor: Lakodalmi kalácsok Vas megyében

SAVARIA 3. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1965 LAKODALMI KALÁCSOK VAS MEGYÉBEN ADATOK AZ ETNIKAI JELENSÉGEK INTEGRÁLÓDÁSÁNAK KÉRDÉSÉHEZ DÖMÖTÖR SÁNDOR I. rész Az ünnepi szokások elemző leírása nemcsak ünnepeinkről, hanem mindennapi életünkről is igen érdekes, elgondolkoztató jelenségekre figyelmeztet bennünket. A néprajzi kutató számára nem elegendő a szokás számbavétele, létének megrögzítése, pontos leírása, már a gyűjtőnek, a szokás leírójának állást kell foglalnia a szokás társadalmi hasznát és káros hatását illetően. A jó néprajzi gyűjtőnek azt is le kell írnia, hogy a szokás milyen mozgósító és nevelő hatással van a közösségre, amely élteti, használja.

1 Ki kell lépnünk az etnográfiai és a folklorisztikai tények bűvös köréből a társadalmi élet módjainak tágas mezejére. Leírásunk ezen főcélja, társadalmi célja alá kell rendelnünk a tudományos leírás minden részletmozzanatot elemző aprólékosságát, a lényeg fonalára kell fűznünk a legkisebb részletet is, hogy el ne tévedjünk a tetszetős mozzanatok ,,ősi", sokatígérő, káprázatos változásainak tömegében. A társadalmi cél pedig nem lehet más, mint a társadalom fejlődését gátló és késleltető szokások gazdasági-termelési gyökereinek kiásása, hogy a szokás, a formai jelenség társadalmi értéke a szokás lényege is legyen. Ezért a szokások leírásánál nem elegendő a jelenség, a formák leírása, rögzítése, a tapasztalt néprajzi gyűjtőnek azt is meg kell keresnie, milyen természeti, társadalmi és gazdasági bázisból nőnek ki a szokások pompás, sok esetben mégis kábító, esetleg mérgező hatású virágai.

2 Az ünnepek szoros kapcsolatban vannak a termelési viszonyokkal a kezdetek kezdetén, s a „legemberibb" kapcsolatokban is. Minden embercsoport közös munkája hősies vállalkozások sora, a munkában eltöltött hosszabb-rövidebb időszakok közben az erőszerzés, a pihenés napjai, az ünnepnapok periodikus ismétlődései adnak alkalmat arra, hogy egy-egy nagyobb vállakózás a tudatban is kiemelkedő eseménnyé, beszédtémává, fordulóponttá váljék, s emléke ne fakuljon el. Az ünnepi szokásoknak és szertartásoknak ma is mozgósító szerepük van a társadalom életében, bármennyire elavultnak tartjuk némelyikét. Az ünnepek a mindennapi élet látszólag mechanikusan ismétlődő mozzanataival szemben olyan különleges elemeket foglalnak magukba, amelyeknek együttese az ünnepélyesség érzésoét kelti fel.

3 1 Tanulmányunk tudományos koncepciójának kialakulása és megírása után jelent meg DÖMÖTÖR TEKLA: Naptári ünnepek — népi színjátszás (Bp. 1964. 272 р.) с kiváló könyve, amsly a felszabadulás óta eltelt húsz esztendő magyar folklorisztikai kutatómunkájának maradandó értékű summázata a címben megjelölt tárgykörben. Szerzője véleménye szerint is a szokáskutató aak komplex szemlélettel, többfajta tudomány és tudományág módszerével szükséges elemeznie és értelmeznie hagyományos szokásainkat. Természetes, hogy e mü anyagának, egyes részeinek ismerete alapján, amely címének megfelelően főként a színjátászás és az irodalomtörténet oldaláról foglalkozik a népi anyaggal, sok mindent másként fogalmaztunk volna, azonban ez nem változtatta volna meg véleményünket. Éppen a komplex vizsgálat szükségességének felismerése alapján mi a szokások és rítusok táplálkozástani és biopszichikai elemeinek és funkcióinak elgondolásunk szerinti konkretizálását kíséreljük meg tanulmányunkban. 2-3 DÉGH LINDA: Egy székely lakodalmi ének eredetének kérdése. Ethn. LXI (1950), 59. p. 167