Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)
Szentléleky Tihamér: Az Iseum jelentősége Savariában
rövidítés colonorum servusra oldható fel. E kifejezés azt is jelenti, hogy rabszolga nemcsak egy, hanem több colonus birtokában állott. Mócsy A. e jelenséget észlelve, felveti a lehetőségét, hogy a colonusok szegények lehettek, és ezért többen birtokoltak egy rabszolgát. 15 Mivel bizonyíthatóan a feliratos kő keleti istenségek vallási egyesületének tagjait sorolja fel, az is feltételezhető, hogy a vallási testület colonusait említi és ez esetben a rabszolgák nem egyszerűen több colonus tulajdonai voltak, hanem egy vallási egyesület colonusainak rabszolgái. Ez az adat igen fontos a colonatus intézményének korai kialakulására vonatkozóan, mert legkorábban éppen ilyen összefüggésben jelennek meg a colonusok és azok rabszolgái Savariában. Valentinus és Secundinus, de különösen az utóbbi, gyakran előforduló rabszolganév, míg Seleucus neve antiochiai, vagy sirai eredetre utal. A római polgárok nomeneinek analízise még további következtetésre vezethet, annak ellenére, hogy a nőmének szélesen elterjedtek voltak a provinciában, de míg a birodalomban és az egyes provinciákban nem sok következtetést vonhatunk le belőlük, addig egy városban, így Savariában, már segítségünkre lehetnek az eddig ismeretlen várostörténeti kép kialakításában. Ahogy azt Mócsy A. és Barkóczy L. is megállapította, 16 az eredetre vonatkozóan több támponttal szolgálnak a cognomenek. Hogyha az egyes curiákba felvettek számát nézzük, akkor megfigyelhetjük, hogy az első curiában 25, a másodikban 13, a harmadikban 12, a negyedikben 17 és az ötödikben 21 név szerepel. Az első curiában azok a családok találhatók, melyek a legelőkelőbbek és leggazdagabbak voltak. Ezek a családnevek már az I. század közepén előfordulnak más feliratokon, például a Caesiusok 17 , Márciusok 18 , Júliusok 19 , Ulpiusok 20 és a Claudiusok 21 nevei. Az első curiában a a cognomenek közül ki kell emelni a keleti származású neveket, így Euporio, Onesiphorus, Eutyches, és Syphorus. Az első, harmadik és negyedik curiában szereplő Claudius, Antonius, Flavius nőmének megtalálhatók a római praetori listák Savariából származó neveinél is 22 . Az első curia vezető családjai közül, amelyek szerepet játszottak a provincia életében, most itt csak az egyik legjelentősebbet, a Caesius családot említjük. Magán a márványtáblán e nomen hatszor fordul elő, ismerős a vassurányi kőről, ahol a család három tagját említik 23 , Pettauból 24 és Drnovoból 25 , ahol a család egyes tagjait említik, míg végül említsük meg a Ruimel-i feliratot 26 , melyen T. Caesius Justianus szerepel, ki Savaria decurioja, questora és duumvire volt. Ezeket a neveket a III. században Pannónia inferiorban, a limes mellett is megtalálni 27 . A Caesiusok, Márciusok, Júliusok, Flaviusok és Ulpiusok között családi kapcsolatok is észlelhetők 28 . — ЛЯЧ/Ч >4> - - ET ' 15 Mócsy A., II. 145. o. 16 Mócsy A., I. 144. o. 17 Calderini A., Aquileia Romana. (Milano 1930) 473. o. Dobó Á., Inscriptiones ad res Pannonicas pertinentes. Diss. Pann. I. 1. (Budapest 1940) 76. o., Mócsy A., I. 152. o., Barkóczi L., Die Bevölkerung von Pannonién von den Markomannenkriegen. Act. Arch. H. 18 Dobó Á., i. m. 26. о. 63. sz., 30. о. 95. sz. Mócsy A., I. 156. 216. o. 19 Dobó Á., i. m. 45. o. Mócsy A., I. 147., 148., 220. o., Barkóczi L., i. m. 20 CIL III. 4207., 4208., Dobó Á., i. m. 155. o., Mócsy A., I. 148. ,149., 220., 221. o. 21 CIL II. 4199., Mócsy A., 149., 220. o. 22 Dobó A., i. m. 22., 27. o. 23 CIL II. 10 922. 24 CIL II, 4071. 25 CIL П. 10 802. 26 CIL XII. 8722. 27 Mócsy A. I. 156. о. 28 Lásd 27. jegyzet valamint Barkóczi L., i. m. 151
