Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Horváth Ernő: Pleisztocén famaradványok Szombathely környékéről

3. sz. lelőhely: Gencsapáti — Homokbánya Ez a lelőhelyünk a Gencsapáti-Felső vasútállomástól K-re a dombtetőn található. Merőben eltér a többi szóbanforgó helytől, ugyanis a beágyazó anyag itt finom folyami homok, az előkerült növényi maradványok pedig faszenek. A maradványok már 1958-ban feldolgozásra kerültek (Horváth, E.: 1958.), a jelen helyen csupán a teljesség kedvéért említjük meg. A homokrétegekből előkerült öt apró faszéndarab mindegyike PiceaLarix-пак bizonyult, tekintve, hogy e két fajt, a Picea Abies-í és a Larix decidua-t szövettanilag nem lehet egymástól biztosan megkülönböztetni. A növényi maradványok mellett apró emlősök és madarak csontjai is előkerültek, melyek a beágyazó rétegek korát a Würm l-II interstadiálisba helyezik. 2. ábra Gencsapáti lelőhely szelvénye. 1. Vályog 2. Homokos vályog 3. Murvás homok 4. Apró kavics 5. Iszapos homok 6. Fatuskó 7. Durva kavics Abb. 2. Das Profil des Fundortes Gencsapáti. 1. Lehm 2. Sandiger Lehm 3. Kiesiger Sand 4. Kleinkies 5. Schlammiger Sand 6. Baumstamm 7. Grober Kies 4. sz. lelőhely: Szombathely — (Kenderesi kavicsbánya) — Csónakázó tó Ezen a helyen találtam rá először 1958-ban ezekre a maradványokra. A bánya nagy részét azóta egységes medencévé alakították át és az Arany-patak vizével feltöltve a város csónakázó tavát képezték ki belőle. így ezen a szakaszán ma már gyűjtés nem végezhető. Egy-két évig üzemel még csekély kapacitással a Csónakázó tó és az Aranypatak közötti feltárás, melyet szintén a Csónakázó tóhoz fognak csatolni. A feltárásokat a hajdani Kenderesi téglagyár nyitotta, mely a 2—4 m vastagságú vályogot letermelve 1959-ben beszüntette működését. Ettől kezdve folyhatott nagy ütemben a kavicstermelés. A fel14