Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)
Oroszlán Zoltán. Megnyitó beszéd
SA VARIA 3. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1965 MEGNYITÓ BESZÉD A MAGYAR RÉGÉSZETI, MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉS ÉREMTANI TÁRSULAT 1964. ÉVI SZOMBATHELYI VÁNDORGYŰLÉSÉN. OROSZLÁN ZOLTÁN Tisztelt Vándorgyűlés! A magyar régészeti tudományos irodalom három, közel egymásutánban megjelent munkával indult meg a XVIII. század utolsó negyedében. Schönvisner István 1777-ben az óbudai római katonai fürdő alagfűtéses szerkezetének (hypocaustumának) maradványait és a kísérő leleteket s kőemlékeket adja ki „De ruderibus laconici caldariique Romani.... " című könyvében. 1780-ban jelent meg a pécsi ókeresztyén sírkamra első leírása. A harmadik mű, mely hazánk tudományos régészeti irodalmának legkezdetén szerepel, ismét Schönvisner Istvánnak, a pesti egyetem érem- és régiségtani tanszéke professzorának „ Antiquitatum et históriáé Sabariensis ab origine usque ad praesens tempus" című munkája volt, 1791-ben. Claudius császár kolóniája tehát ugyancsak korai és kiváló helyet kapott régészetünk indulásakor, ma azt mondhatjuk, jelentőségéhez méltó helyet. Schönvisner munkája címéből is kitűnőleg nemcsak az ókori Savariáról szól, a claudiusi kolóniáról, annak történetéről és emlékeiről, hanem a szerző legjobb tudása és az akkor elérhető legjobb források alapján a város történetét egészen könyve megírásának idejéig követi és így tulajdonképpen az első várostörténeti monográfiát alkotta meg benne, melyet ma sem lehet figyelmen kívül és tanulmányozás nélkül hagyni senkinek, aki Savaria-Szombathely történetével kíván foglalkozni. Mondanom sem kell, hogy a munka jó pár évtizedig követés nélküli példa gyanánt állt régészeti irodalmunkban. Látjuk tehát, Claudius első pannóniai kolóniája és a helyén lassan kifejlődő Szombathely városa igen hamar publicitást kapott, éspedig történetéhez és fontosságához képest jelentős publicitást, mindjárt régészeti tudományunk művelésének megindulásakor. Ezt a ragyogó kezdetet ha nem is hasonló szinten, hol gyérebb, hol bővebb, de állandó érdeklődés követi a következő évtizedekben. Lelkes kutatók írnak Savaria-Szombathely itt és ott felbukkanó emlékeiről és maradványairól, és hasonlóan lelkes gyűjtők szedik össze és mentik az előkerülő régisékeget. Hadd említsem meg Bitnitz Lajos, Farkas László, Petrédy Antal nevét. Közülük különösen Bitnitz véste be nevét a város története kutatóinak sorába, nemcsak szép gyűjteményével, — melyet a Magyar Tudományos Akadémiára hagyományozott s amely azután az utóbb említettek összegyűjtött anyagával együtt a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti és éremtári gyűjteményét gyarapította később, — hanem sokoldalú érdeklődését tanúsító írásaival is, melyek akkoriban cirkuláló folyóiratokban, időszaki kiadványokban jelentek meg. Amint gyarapodott különböző tudományaink sorában a magyar régészet, ugyanúgy gyarapodott számbelileg és nívóban a savariai emlékekkel foglalkozó irodalom. A múlt század derekán megindult országos jelentőségű közlemények és szaklapok, mint a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt megjelenő Archeaologiai Közlemények, majd a tíz évvel utóbb megindult Archaeologiai Értesítő gyakran hoznak szombathelyi gyűjtőktől és 119
